barabási Albert László erdélyi származású fizikust jól ismerhetik a magyar olvasók, hiszen a 2000-es évek elején jelent meg Behálózva című könyve magyarul is, amelyben a hálózatok működését célzó kutatásai eredményeit ismertette meg egy nagyobb közönséggel populáris és jól érthető stílusban. Legújabb könyvében a sikerrel és a sikerhez vezető út törvényszerűségeivel foglalkozik, a könyv végére egy képletben foglalva össze, hogy mi vezet a sikerhez.
Barabási számos szempontból elemezte a sikerhez vezető utat, és a könyvében többek között választ ad arra a sok szülőt foglalkoztató kérdésre, hogy vajon az óhajtott elitgimnázium csakugyan olyan „dobbantót” jelent-e a diák karrierje szempontjából, mint ahogyan azt hajlamosak vagyunk hinni. Az általa ismertetett példában bostoni középiskolások sorsának alakulását figyelték meg annak függvényében, hogy bejutottak-e a Boston Latin nevű első számú elitgimnáziumba, vagy csak pár ponttal maradtak le a felvételin. A vizsgálat arra vezetett, hogy a Boston Latinról éppen csak lecsúszott – vagyis gyakorlatilag ugyanolyan képességekkel rendelkező – diákok később ugyanolyan jól teljesítettek. Akármelyik később megírt teszteredményben – PSAT, SAT – nyújtott teljesítményüket vizsgálták, annak szintje megegyezett a Boston Latinba felvett diákokéval. Ez az eredmény viszont azt mutatja, hogy bár az elitgimnáziumban nyilvánvalóan jó képzést kapnak az odajáró diákok, a gimnázium hozzáadott értéke nemigen látszik. Ez gyakorlatilag feloldja az elitgimnáziumokat körülvevő misztikumot – és ebben nincs különbség Boston vagy Budapest között –, a híres gimnáziumok eredményei azért nagyon jók, mert nagyon jó diákokat tudnak kiválogatni, akik viszont később jól teljesítenek.
2018. 11.09.(XXII /45)
