A képregény és a szuperhős fogalma összetartozik, de egymásnak nem szinonimája: a képregény egy művészeti forma, ábrázolás és formanyelv, a szuperhős pedig egy zsáner, vagyis tematika. Bár a képregény nem a huszadik század szülötte, az első szuperhős igen. 1902-ben történt ugyanis, hogy a Chicago Tribune megjelentette a Hugo Hercules című, hat kis kockából álló képregényt (comic streap), amely az első szuperhőst adta a világnak. Hugo Hercules egyszerű segítőként jelent meg, ha szükség volt rá, ott termett. Szó sem volt itt még világmegváltó kalandokról vagy kozmikus gonoszságról - egyik történetében a hős Hugo egy asszonyon segített, aki egy taxiból kiszállva nem boldogult volna a sok csomagjával.
Érdekesség, hogy az ikonikus szuperhős megjelenése előtt egy évvel olvashatta az erre fogékony közönség az első női szuperhős sztoriját! Ő volt Olga Mesmer, avagy „a röntgenszemű lány”. Olga titokzatos édesanyját apja oltotta be oldott állapotú röntgensugárral (nem elírás és nem is vicc!), amitől a kislány képessé vált látni a röntgensugarakat. A történet szerint a szülei aznap meghaltak, amikor ő a világra jött, így őt keresztapja nevelte fel, aki azt akarta, hogy tartsa titokban szuperképességét. Ha ezt a rövid elbeszélést darabjaira bontjuk, láthatjuk, hogy már magában hordozza a későbbi emberfeletti lények egy részének eredettörténetét.
A képregénytörténelem leghíresebb dátuma 1938 júniusa. Ekkor mutatta be a Detective Comics (DC) nevű cég a világ egyik leghíresebb szuperhősét, az amerikai popikonná vált Supermant.
2018. 12.20. (XXII/51-52)
