Az északi országokról a legtöbbünknek a jólét jut eszébe. Pedig e mitikus vidéken, ahol a pogány rítusok némiképp szelídültek, de ki nem vesztek, közel sem olyan happy az élet, mint hirdetik. Ha csak a skandináv mitológiát és a modern kulturális termékeket vesszük figyelembe (Tetovált lány sorozat, Fehér éjszakák, Lordi) nem csak arról van szó, hogy akad némi kellemetlenség a zord telek és mindössze néhány órás téli nappalok hazájában. Bár úgy tűnik, hogy a közjóléti társadalom nyújtotta biztonság, kiegyensúlyozottság és mindinkább híres északi boldogság ezeket túlszárnyalja, a fiatalok elvándorlási és kiégési rátája mást mutat.
Bár Finnországot inkább a sarki fény és a Télapó teszi híressé, döbbenetes, hogy egy Puolanka nevű finn kisváros nemrégiben mérhetetlen pesszimizmusával vonult be a köztudatba – még egy fesztivált is rendeznek a borúlátás városának. A BBC egyik novemberben megjelent riportjában egy olyan finn községről számol be, ami a pesszimizmusát használja fel a brand építésére és népszerűsítésére. A „Puolanka pessimist” egy létező fogalom – mondhatni titulus – és azokat illeti, akik főállásban a város pesszimista imázsának kiépítésén munkálkodnak, találkozókat szerveznek, a polgármesterrel egyeztetnek, és évente megrendezik a puolankai pesszimista fesztivált, amely december 1-től a hónap végéig tart.
2019.11.15 (XXIII/46)
