Hároméjszakás hanoi tartózkodásunk végén egy óvárosi hotelből kicsekkolva éppen szállunk be a reptéri transzferbuszba, amikor legnagyobb meglepetésünkre a szálloda szolgálatban lévő recepciósai felsorakoznak a bejárat előtt – és integetnek nekünk. Mindez csak pont az i-re: az előző napokban már megtapasztaltuk a vietnamiak zavarba ejtő vendégszeretetét, kedvességét, és nemcsak a szállodában, hanem az utcán, az étteremben vagy éppen a szuvenírüzletekben is. A hogylétünk felől való érdeklődés itt nem üres udvariaskodás: szinte nincs olyan kérés, amit ne próbálnának meg teljesíteni. Mindezt úgy, hogy az ember egy pillanatig sem érzi, hogy vendéglátói hajbókolnának vagy „megsemmisülnének” a nyugati vendégek előtt, ami meglepő is lenne egy olyan néptől, amelyik annak idején képes volt meghátrálásra kényszeríteni az Egyesült Államokat. Inkább egyfajta win-win helyzetről van szó: ha mi jól érezzük magunkat, abból ők is csak profitálhatnak. Nem meglepő például, hogy az elmúlt tíz évben a Vietnamba látogató turisták száma 10 millióról 20 millióra emelkedett – a magyarok közül is egyre többen választják úticélként ezt az országot Thaiföld helyett.
De nem csak a turizmusban érhető tetten a fejlődés. Ma Vietnam a feltörekvő piacok egyik legígéretesebb csillaga, 6-7 százalékos gazdasági növekedése Kínával vetekszik. Az ország pénzügyi központjában, Ho Si Minh-ben – az egykori Saigonban – autózva azonnal feltűnik, hogy számos multinacionális vállalat telepített ide gyárakat, a Samsungtól kezdve az Intelen keresztül a Coca-Coláig, nem is beszélve az amerikai és európai textilipari cégekről, amelyek a legnagyobb ruhamárkákat gyártják itt. 2017-es adatok alapján Vietnam a régió legnagyobb ruházati exportőre és az elektronikai kivitel tekintetében is a második helyen áll (Szingapúr után). Szinte szimbolikus jelentőségű, hogy a 260 méter magas Bitexco toronyház 2010-ben még az ország legmagasabb felhőkarcolója volt, mára viszont az ötödik helyre csúszott vissza.
2019.04.18.(XXIII/16)
