Hivatalosan Rákosi Mátyás hirdette meg a kuláküldözés programját 1948. augusztus 20-án. A cél a Kisgazda Párt tömegbázisának szétzúzása, illetve a mezőgazdasági tulajdon állami kézbe kaparintása volt. Elvileg az számított kuláknak, akinek legalább 25 kataszteri holdja volt, de gyakorlatilag bárki a kuláklistára kerülhetett.
A közvélemény hiszterizálása már a szovjet megszállás idején megkezdődött. Kiskunhalason a 78 éves Pázsith Antal birtokos gazda ellen szolgálói fordultak: „Cselédjeihez szigorú ember lehetett, mert az oroszoknak azok bevádolták a bevonulásuk alkalmával mindjárt. (…) Az orosz katonák aztán arra bíztatták a cselédeket, hogy bánjanak el vele kedvük szerint. Azok aztán azt eszelték ki, hogy megutált gazdájukat elevenen eltemetik. Nyomban hozzá is fogtak a sírja megásásához. Amikor azzal készen voltak, megragadták a vénembert, s belehajították a sírjába átkok és szitkok között, s húzták is rá a földet. Az öregember, ahogy belelökték a sírjába, úgy térdre esve támaszkodott meg a sírja oldalába, s már hónaljáig be is volt temetve, amikor ezt a szörnyűséget az öreg hűséges szolgálója meglátta, s odarohant a földet hányó emberekhez (…) s ez a jólélek ugrott bele a sírba, s kezével elvájta róla a földet, s így kiszabadította a meggyalázott öregembert…” A megbetegedett, idős férfi földjét és ingatlanait is elvették.
A „kulak” orosz szó jelentése ököl, zsugori, nagygazda volt. A szovjet kommunista ideológia alapján bélyegezték meg őket később orosz területen kívül, a keleti blokkban is. Lenin ezt írta róluk: „A kulákok piócák, melyek a dolgozók vérét szívták. Vámpírok, melyek kezükbe ragadták a földesúri földeket, és újra meg újra igába görnyesztik a szegényparasztokat.” A szó magyarországi előfordulása, első elterjesztése Veres Péter népi íróhoz kötődik. Az 1930-as években ő kezdte el használni a cselédeket, szegényparasztokat elnyomó, kihasználó ember szinonimájaként. A magyar nyelvben is elterjedt, új kifejezéseket teremtve. Például a „kulák bor” azt jelenti, hogy nagyon csalóka bor: olyan, hogy észre sem veszi az ember, és mégis földhöz vágja, lerészegíti – magyarázták a korabeli lapok. Sőt, már nem csupán falun, hanem városokban is voltak kulákok a propaganda szerint. A „városi kulák” az volt, akinek nincs semmilyen foglalkozása, munkája, keresete, és mégis jól él.
2019.06.28.(XXIII/26)
