A hetek.hu-n megjelent múlt heti publicisztikánk részletesen bemutatta azt az okfejtést, mely lényegében arra hivatkozik, hogy a pedofília egy „megváltoztathatatlan szexuális beállítottság” (hivatalosan DSM-kategóriás mentális betegség – a szerk.), melynek érintettjei nem jutnak megfelelő segítséghez Magyarországon – részben a nagyfokú társadalmi elutasítás miatt, részben azért, mert hazánkban lecsökkent az ilyen jellegű terápiás csoportok állami finanszírozása.
A kritizált cikk szerzője szerint a pedofil hajlam nem azonos a tettel: utóbbi szigorúan büntetendő, míg a puszta vágy nem, és az annak kiélését biztosító pornókellékek szerinte visszatartó erejűek. Érveléséhez Japánt hozza példának, ahol a ’90-es években tiltották be a gyermekpornográf tartalmak előállítását, birtoklását, de a tiltás nem terjedt ki a hasonló tartalmú mangákra és animékre (grafikai úton, azaz nem élő szereplőkkel előállított képregényekre, rajzfilmekre, videojátékokra stb.). A szerző indoklása szerint „a sokféle szexuális vágy közül a pedofil az egyetlen, amit nem lehet beleegyező partnerekkel, pornófilmes szereplőkkel kiélni. Ebből a szempontból pedofil embertársainknak a legrosszabb és legnehezebb. Nagyon helytelen lenne, ha olyan tilalmakkal nehezítenék tovább a helyzetüket, amelyek nem szükségesek senki megvédéséhez.”
2019.09.19. (XXIII/38.)
