A több mint 600 oldalas munka a Dominion: How the Christian Revolution Remade the World (Uralkodás: Így alakította át a világot a keresztény forradalom) címet kapta, és a Hetek gondozásában 2017-ben megjelent Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot? kiadvány párjának is tekinthető. Érdekessége azonban, hogy nem egy keresztény hitvédő érvel a vallása mellett, hanem egy Istenben nem hívő mutatja be, hogy a mai modern, nyugati világunkban milyen mélyen gyökerezik a kereszténység. Tom Holland szisztematikusan bebizonyítja, hogy keresztény alapelvekre épülő világ vesz körül minket, amely – különösen Európában – elfelejtette, hogy miként tett szert uralomra az ismert világ, az állatok, a környezete felett. A Dominion főképp a nem keresztény nyugatiaknak üzeni: amit ti magától értetődő vívmányoknak tartotok, az egyenlőségre való törekvést, a konfliktusok békés rendezését, a szegények és elesettek megsegítését, az elnyomott csoportok felszabadítását, egészen röviden a szeretetet mint vezérlő elvet – nos, ezt mind a kereszténységnek köszönhetitek. Azoknak a férfiaknak és nőknek, akik szívből elfogadták az 1. századbeli názáreti ács, majd a nagy térítő, a tarzuszi Pál apostol tanítását, és aszerint élve akarták a világot is megváltoztatni.
A szerzőt saját történészi munkássága vezette a könyv megírásához. Rájött arra, hogy bármennyire is kedveli az ókori Perzsia és Róma korszakát, egyre jobban taszítja az ott élők viselkedése, magatartása, sőt, az egész ókori világ emberképe. A spártaiak rabszolgák megölésével avatták férfivá a gyerekeket, a nagy Caesar milliókat gyilkoltatott meg és tett rabszolgává, a perzsák a legszörnyűbb kivégzési módszerekkel ajándékozták meg a világot. A Krisztus előtti történelem a kegyetlenség története, ahol a nem kívánt lánycsecsemők az út mentén végezték, vagy jobb esetben szajha lett belőlük; ahol a római virtusban nem létezett semmi joga a rabszolgáknak vagy a feleségeknek; ahol a házastársi hűség idegen eszmének számított. Ebben a sötétségben ragyogott fel a „világ világossága” a birodalom egy távoli, kegyetlenül meghódoltatott szegletében. Júdeában az a hit vert gyökeret, és terjedt el a birodalom többi részében, amely a maga korában – ahogy Pál apostol pontosan megnevezi – „a kereszt botránya” volt. Eszerint az egyetlen igaz Isten elküldte fiát, aki meztelenül, jogfosztottan, bűnözőként kezelve fejezte be földi pályafutását a hírhedt, rabszolgák számára fenntartott kínzóeszközön. A rómaiak és az ókori népek szemében ez blaszfémikus volt: az erő bűvöletében éltek, és természetesnek tartották, hogy az erősebb elnyomja, megsemmisíti a gyengéket. Isteneik hadakoztak, erőszakosak és erőszakoskodók voltak, és ez a világnézet hatotta át a társadalmak elitjének mindennapjait. A könyörület, a szánalom nem méltó az emberhez, az istenek és az emberek között csak a győztes számíthat elismerésre. Ahogy az ABBA énekelte: „a győztes mindent visz”.
2019.12.20. (XXIII/51)
