Szélsőségesebb megközelítések szerint a home office története mondhatni az őskorig nyúlik vissza, azonban nem kell ilyen messzire visszamennünk, ha az otthoni munka és a mindennapi élet összefonódásaira keresünk példákat. A középkori munkások gyakran a saját otthonukban választottak el teret különböző kézművességgel kapcsolatos tevékenységeknek, üzleteknek: a pékek, cipészek, fazekasok vagy éppen a kovácsok sok esetben lényegében otthon dolgoztak. A legtöbb esetben a nőknek is jelentős szerep jutott, főként, ha olyan klasszikusan „nőies művészetekről” volt szó, mint a varrás, hímzés vagy kalligráfia.
A mai értelemben vett irodai munka szintén a középkorban alakult ki, amikor megjelent az igény a különböző üzleti-adminisztratív feladatok elvégzésére vagy a történelmi archívumok fenntartására. Az első korabeli „irodaházak” egyik jeles példája a Medici család által 1581-ben felépített Uffizi képtár, amelynek első szintjén hivatalnokok dolgoztak, második szintjén pedig művészeti gyűjtemény kapott helyet.
Az igazi fordulatot viszont az ipari forradalom hozta meg, lefektetve az alapjait a nyolctól négyig tartó, otthonon kívüli munkavégzés modelljének. A 19. században továbbá megjelentek olyan találmányok, mint a telefon és írógép, valamint a háztartások számára széles körben elérhetővé vált az elektromosság.
2020.04.17. (XXIV/16)
