Ilkei Csaba tudományos kutató eddig államtitokként kezelt ügynöki jelentésekből készített tanulmányában újabb adalékokkal szolgál a Hit Gyülekezete születésének és kezdeti éveinek körülményeiről. A sorozat első két részében a kommunista rendszer történelmi és kisegyházakhoz való viszonyáról írtunk.
1984. március 19-én „Rajnai” titkos megbízott jelenti, hogy egy budaörsi „szekta” februári összejövetelein vett részt a Debreceni Református Teológiai Akadémia és Gimnázium néhány tanulója, kiderült, hogy néhány gimnazista is járt ott, akiket P. László balatonfüredi lelkész ikerfiai: Levente és László szerveztek be. „Rajnai” hozzáteszi: „Az illegális szektánál megfordult embereket fogadalom köti, hogy nem mondják meg, hol van a szekta székhelye, ki a vezetője és mi történik az összejöveteleken.” Majd így folytatja: „Annyi mégis kiderült, hogy egy Németh Sándor nevű volt katolikus teológus a szekta vezetője. Összejöveteleiken »nyelveken szólás« és »gyógyítás« folyik. Egyben lemerítik azokat, akikre sikerül pszichésen hatni.” (A „lemerítik” kifejezés vélhetően a vízkeresztségre utal – a szerk.) A Teológiai Akadémia fegyelmi bizottsága foglalkozott az üggyel és az említett hallgatóktól írásbeli nyilatkozatot kért, hogy nem fogják többé látogatni a szekta összejöveteleit. Választaniuk kell, hova akarnak tartozni. De nem volt ilyen egyszerű a megoldás: „Nehezebb eset a gimnazistáké, akik közül a két fiú szüleik megrökönyödésére fanatikusan ragaszkodik a szektához. Fegyelmi ügyüket nehezíti, hogy érettségi előtt állnak.”
És hogy ki a rejtélyes „Rajnai”? Dr. K. Elemér, a Debreceni Református Teológiai Akadémia professzora, akit 1977. szeptember 22-én szervezett be Sz. Béla rendőr őrnagy a Hajdú-Bihar megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztályáról, hazafias alapon.
2020.04.03. (XXIV/14)
