Elsőre talán döbbenetesnek hangzik, jobban belegondolva azonban annyira mégsem elképzelhetetlen, hogy egy amerikai felnőtt naponta átlagosan 11 órát tölt el képernyő előtt – mutatták ki a Nielsen kutatásai. S bár a felmérés amerikai állampolgárok fogyasztói szokásait vizsgálta, a digitalizmus hatásait az emberek hétköznapjaira nem számottevően befolyásolják az országhatárok – egy bizonyos fejlettségi szinten felül. A tinédzserek nagyjából fele vállaltan képernyőfüggő, 78 százalékuk pedig óránként ellenőrzi az eszközeit – kissé ellentmondásos, hogy a gyermekeiket gyakran kevesebb kütyüzésre buzdító szülők nem sokkal vannak lemaradva az internet dzsungelében felnövekedett csemetéiktől a maguk 69 százalékos óránkénti csekkolásával.
Természetesen nem hibáztathatjuk őket ezért, hiszen az internethasználat, az e-mail-fiók szükségességét szinte már kellemetlen egyáltalán papírra vetni, annyira egyértelműen elengedhetetlen munkaeszközöknek minősülnek a legtöbb foglalkozáshoz, és kapcsolattartás szempontjából igen hasznos tud lenni, ha az ember regisztrálva van egy közösségi médiaoldalra – feltéve, ha megfelelően tudja használni, és nem az veszi át az uralmat az élete fölött. Márpedig, ha napi 11 monitor előtt eltöltött óráról beszélünk átlagosan, egyáltalán nem magától értetődő, hogy nem az utóbbi valósul meg az ember életében – ami alaposabban belegondolva hihetetlenül értékes ahhoz, hogy a képernyők fogságában teljen el. Mégis, mintha homály fedné az élet rövidségéről, az idő értékéről alkotott képünket, amikor a telefon görgetéséről vagy a sorozatok bámulásáról van szó – amiknek ráadásul legtöbbször szinte nulla az életünkhöz hosszú távon hozzáadott értéke – tekintve amilyen értékeket és ideológiákat közvetít a legtöbb online kulturális termék – tisztelet a kivételnek, de ember legyen a talpán, aki megtalálja a tűt a szénakazalban.
De nem csak az időpazarlás terén okozhat problémákat a mértéktelen kütyühasználat. Az American Psychological Associations éves, stresszel kapcsolatos felmérései során minden ötödik résztvevő jelölte meg a technológiát az egyik legszámottevőbb stresszforrásként a mindennapjai során. Sokak számára elviselhetetlen a nyomás, amit a non stop being present – folyamatos jelenlét –, az azonnali reagálási kényszer okoz.