Az 1980 és 1995 között született milleniumi, illetve az 1995 és 2010 közötti Z-generáció, majd az utánuk jövő nemzedékek kihívásairól szóló elemzések ebben az évben az eddiginél is sötétebb hangnemet vettek. Van, aki a ,,connected generation” helyett már a ,,corona generationt” érti a C-generáció alatt. A szakértők szerint azonban az ezt a korosztályt érintő negatív külső hatások nem most kezdődtek, hanem már majdnem egy évtizede jelen vannak, és természetükben eltérnek a történelem során eddig tapasztalt befolyásoló tényezőktől.
A történelem során rendre voltak olyan generációk, akik számára az élet bizonyos okok miatt nehezebbnek bizonyult, mint az előttük vagy épp utánuk jövő nemzedéknek. Az 1900-as évek második évtizedében élő fiatalokra például az ,,elveszett generáció” jelzőt használták. Ezek a fiatalok az első világháború ideje alatt léptek be a serdülő- vagy épp felnőttkorba – és egyúttal az egymással csatázó birodalmak seregeibe is, ahol jó részük életét vesztette. (Angliában ezt a generációt a ,,lekaszált nemzedéknek” is mondják).
A húszas évek azonban gazdasági fellendülést hoztak, kifejezetten a nagy háborúból győztesen felemelkedő hatalmak számára, és ez a konjunktúra egy évtizeden keresztül a biológiai optimizmust táplálta a harc által megtépázott társadalmakban, így az Egyesült Államokban is. Az art decós jazz- és swingpartiknak aztán négy nap alatt vége szakadt, amikor 1929-ben a fekete csütörtök, majd a fekete hétfő eseményei a tőzsdén keresztül a nagy depresszióba taszították az amerikai gazdaságot. Egy generáció másodszor tapasztalta meg az egész korosztályt átható egzisztenciális válságot, még mielőtt elérte volna a negyvenedik életévét.
2020.05.08. (XXIV/19)
