1860-ban egy isteNfélŐ, evangéliumi keresztény, Salmon Chase indult az elnökválasztáson egy illinoisi ügyvéddel szemben, akit – bár beszédeiben gyakran idézte a Bibliát – sok amerikai lelkész „istentelen ateistának” tartott, mert nem csatlakozott egyetlen felekezethez sem. Chase és támogatói nem értették, hogy miért nem ő nyerte meg a választást. Az utókor számára azonban ez nem kérdés. Ellenfelét Abraham Lincolnnak hívták. De keresztény kortársai nem voltak jobb véleménnyel a szivarozó, iszákos Winston Churchillről, vagy az elvált Ronald Reaganről sem. Az amerikai elnökválasztás kapcsán újra indult a vita, milyen vezetőre van szükség „vészterhes időkben”? Olyanra, aki megtestesíti vagy legalábbis megközelíti az erkölcsi ideált, vagy olyanra, aki meglehet, morálisan kifogásolható, de érti az idők szavát, és világosan szembeszáll a szabadságot veszélyeztető folyamatokkal?