Sokkhatásként érte a brit társadalmat az elmúlt hét zavargássorozata, de nincs válsághangulat – állította a Hetek kérdésére az egyik legnagyobb angol kommunikációs cég, a Greyling vezetje. Ravi Sunnak azt állítja, hogy London továbbra is sikeres város, de a kormánynak el kell gondolkodnia azon, hogyan térítheti vissza a társadalomba a rossz önértékeléssel és példaképekkel rendelkez fiatalokat.

A 19. század végén úgy tűnt, hogy a kereszténység kulturális-történelmi okokból védett, ám társadalmi szempontból egyre hatástalanabb és jelentéktelenebb vallási irányzattá válik. A kor jelszava a haladás volt, amelyet – amint azt sorozatunk előző részeiben röviden áttekintettük – egyre inkább Istentől független célként értelmeztek: a természettudományokban az evolúciós szemlélet, a filozófiában Marx, Nietzsche és követőik radikális tanításai, a teológiában a bibliakritika képviselői egyaránt azt állították, hogy az emberiség személyes és társadalmi szintű kiteljesedéséhez túl kell lépni „a hit korlátain”. A tradicionális kereszténység nem találta a választ az új kihívásokra: a ráció erősödő hullámával szemben a katolikus egyház a bezárkózást választotta (1870-ben hirdették ki a pápai csalhatatlanság dogmáját), míg a protestáns felekezetek többsége a világi irányzatokkal való kiegyezést kereste, többnyire a bibliai igazságok rovására. Ebben a válság­időszakban robbant be váratlanul a 20. század hajnalán a pünkösdi ébredés, amelyet tudósok, teológusok és újságírók részéről azonnal heves támadások értek. A pünkösdi prédiká­torokat és gyülekezeteket már az Egyesült Államokban is érték fizikai támadások – elsősorban rasszista szervezetek részéről –, és a jelenség a mozgalom világméretűvé válása során másutt még pusztítóbb méreteket öltött.

Képzeljünk el egy közösséget, ahol az emberek sokféle tudásukat és képességüket felhasználva munkát végeznek egymás számára. Erőfeszítéseikért pedig nem kérnek pénzt, mert tudják, hogy hamarosan a közösség másik tagja segíti majd ki őket egy nekik szükséges dologban. De vajon milyen sikerrel működhet egy ilyen bizalomra építő, közösség­centrikus kezdeményezés ma Magyarországon?

Sokak számára Svédország nem jelent többet egy távoli, hideg, európai országnál, ahol az emberek magasak, szkék, kék szemŐek és rejtélyes okoknál fogva igen gazdagok… Azt is feltételezzük északi barátainkról, hogy fél életüket nyomasztó sötétségben töltik, s így k maguk is bizonyára zord, barátságtalan és depressziós emberek. Mi vonzza akkor hát bevándorlók, vendégmunkások és diákok százezreit a skandináv országba? És mitl olyan magas ott az átlagéletkor? Tegyünk egy rövid – képzeletbeli – utazást, és járjunk a svéd titok után!