Odafent a hallgatag Gyimesben végleg elszakad a vékony szál, amely még e bolond századhoz és az időhöz köti az utazót. Az időtlen hegyek között nagy öreg neveket, pátoszt, Istent meg áhítatot keres az ember, hiszen úgy csöppen ide, mint egy mesébe. Leül, és csak bámul a jámbor vándor, elnéz ezer esztendő felett, ahogy a völgyre letekint, majd csendben elmosolyodik.