Még életbe sem lépett az Európai Unió új alkotmányos szerződése, máris megindult a harc az új posztokért. A „legzsírosabb” állásnak az EU elnöki széke ígérkezik, de sokak számára vonzó lehet a külügyminiszteri tisztség is. Tony Blair francia támogatással szeretné elnyerni az első számú pozíciót.

Mire e sorok megjelennek, Bush közel-keleti körútja is történelemmé válik. A kérdés azonban megmarad: mi késztette az elnököt hivatali ideje utolsó évében arra, hogy meglátogassa a térség számára fontos szunnita arab országait és Izraelt? Meg kívánta erősíteni az annapoliszi békekonferencia eredményeit? Jelezni akarta, hogy rajta tartja a szemét és a figyelmét Izraelen és a palesztinokon? El akarta hárítani a múlt hónapban közzétett amerikai hírszerzési becslés negatív következményeit, és szorosabbra kívánta fűzni a szunnita arab országok Irán- és Szíria-ellenes koalícióját? A mérleg aligha vonható meg azonnal. Csak becsülni lehet, hogy az elnöki körút változtat-e egyáltalán a térség országainak eddigi magatartásán. Mi lesz az örökség, amelyet az amerikai elnök utódjára hagy?

Mialatt odahaza már az utódlásáért folytatott küzdelem áll a szavazók figyelmének középpontjában, az „elfelejtett elnök”, George W. Bush ambíciózus közel-keleti körútra vállalkozott. Egyik fő célja a a Washingtonnal konfrontáló Irán megfékezése volt.

Egy új botránykönyv, amely Don Juanként mutatja be János Károlyt, és több köztársaságpárti tüntetés arra utal, hogy Fülöp trónörökös királyként már nem lesz olyan érinthetetlen a nyilvánosság előtt, mint apja volt évtizedeken át. Franciaországban épp ellenkezőleg: a média kedvenc témája az elnök viharos magánélete, amely az elmúlt napokban újabb fejezetekkel gazdagodott.

Bár a balliberális közírók többsége védelmébe veszi Gyurcsány őszödi beszédét, addig Kis János filozófus szerint az elmúlt másfél év bizonyítja, hogy mekkora hibát követett el akkor a miniszterelnök. Az SZDSZ alapítója a Heteknek adott interjújában úgy vélte: a baloldal népszerűségvesztése úgy biztosan nem fordítható vissza, ha a koalíció eltáncol meghirdetett reformpolitikájától.

A hitét a sportpályán és azon kívül is nyíltan vállaló labdarúgó (Kaká, a hit hőse. Hetek, 2007. december 7.) legutóbb szilveszterkor járt a Sao Paoló-i gyülekezetben, amelynek évek óta tagja. Magával vitte a frissen elnyert Aranylabdát, amelyet a közösség templomában közszemlére is bocsátott. (Egy másik jelképes ajándékot, a közismert „Jézushoz tartozom” feliratú Milan-mezt Luis Ignacio Lula brazil köztársasági elnöknek ajándékozta.)

Miután a Vas utcai iskolából hazafelé tartó fiú belehalt a diáktársa által okozott sérülésekbe, valamint sikeresen kitoloncoltuk hazánkból a Blaha Lujza téri 12 éves késelőt, az érintett szervek újra aktuálisnak érzik, hogy végre lépések szülessenek a fiatalkori agresszió kezelésére. Természetesen mindenki mást tart felelősnek az iskolák falain belül és kívül is folyamatosan durvuló erőszakos cselekményekért, és sajnos abban sincs egyetértés, hogy a speciális nevelési módszerek alkalmasabbak a probléma megoldására vagy a büntetőjog szigorítása.

Börtönbe vonul Ungváry Krisztián történész, ha a bíróság elmarasztalja Kolláth György alkotmányjogásszal szemben, akiről több ízben is kijelentette, hogy akadályozza a pártállam titkosszolgálati múltjának feltárását. Kolláth szerint Ungváry a történészszakma Anettkája. Ungváry szerint Kolláthot súlyosabb felelősség terheli, mint a kényszer hatására ténykedő egykori ügynököket.

Családon belüli erőszak, másság, alkoholizmus, prostitúció, gyerekkereskedelem, eltűnt családtagok felkutatása, és ennek kapcsán mindaz, ami a mai magyar társadalomban és személyes életünkben előfordulhat, megjelenik a köztévé Csellengők című műsorában. Incze Zsuzsa szerkesztő, műsorvezető eddig sikeresen kerülte ki a bulvármédia csapdáit, és 14 éve mutatja be úgy a szükségben levők sorsát, hogy azzal ne okozzon további sérüléseket. Munkáját számtalan díjjal jutalmazták.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság (EEB) 5000 euró kártérítés és 10 ezer euró perköltség megfizetésére kötelezte Ausztriát Karl Pfeifer osztrák antifasiszta újságíró – lapunk munkatársa – ügyében, aki hosszú évekig tartó pereskedés után fordult a nemzetközi bírósághoz. A strasbourgi ítélet nagy feltűnést keltett, mivel elmarasztalta az osztrák bíróságokat, amelyek az újságíró elleni antiszemita rágalmazást szabad véleménynyilvánításnak minősítették.

Több változatban kering az interneten, s most már egy magyar videómegosztó honlapon is elérhető Tények Izraelről címmel egy nyolcperces, angol nyelvű összeállítás. Végignéztem. A film nemcsak tele van – mind a szöveget, mind a képeket tekintve – hazugságokkal, torzításokkal, elfogultságokkal, de egyenesen ezekre épül. Az anyag úgy, ahogy van, tömény antiszemitizmus.

„Géza, rád húz a kópé” – szól a figyelmeztetés, és Géza bácsi nem teketóriázik: gyorsan dupláz, a fácánkakas pedig mint nehéz kő zuhan az erdőbe. Elveszni azonban nem fog, Fickó, a szálkás szőrű magyar vizsla feszülten figyeli a holt kakas röptét, majd még szinte a levegőben kapja el a zsákmányt. Körülöttünk durrognak a lapátcsövűek, és néha egy bock is beledörren a fácánvadászatba, hullik a sörét, mint az ónos eső, amitől az arcunkra fagy a mosoly. Vésztőn vagyunk, a vadászkastély körül hajtanak éppen a társaság helybéli tagjai. A körnek vége, a vadászmester számolja a terítéket, majd a fiatalabbaknak a társaság elnöke, Tibi újrázást rendel, mondván, kell még néhány fácán a terítékre, hogy mindenkinek meglegyen a része. A vadászat folytatódik, míg mi az elnökkel beszélgetünk a vadászat bizonytalan jelenéről és jövőjéről.

Mit gondol a pártállami múlt tisztázásával kapcsolatban? – Tisztázni mindig érdemes, de annak megvannak a szakmai, etikai és jogi szabályai. A tisztességes történész a jelenséget vizsgálja, a konkrét emberi sors csak személtető tényező. Az ügynökvadász fordítva csinálja: megtalál egy-egy embert, és addig űzi, amíg a másik föl nem adja. A rendszerváltozás a legalitás talaján ment végbe, és ha valaki a rendszerváltozás idején dolgozott valahol, az nem törvénysértő, nem kell ezért őt megköpködni. És ha történetesen a titkosszolgálatnál dolgozott?– Aki a rendszerváltás előtt a nemzetbiztonságnál dolgozott, az szolgált, a maga módján a hazáját szolgálta, és ugyanolyan alkotmányos jogai vannak, mint aki a rendszerváltás után szolgál. Most az a gyakorlat, hogy akit megtalál egy-egy történész, az lebukik, de az érintettek nagyobb része máig ismeretlen. Nem érez ebben igazságtalanságot? – Nem. Az Alkotmánybíróság a kilencvenes évek közepén kimondta, hogy az államélet átláthatósága miatt a közszereplőknek többet kell elviselniük, mint az átlagembernek. De átlagembereket beáldozni, ráadásul törvénysértő módon – nem lehet. Azoknak is van személyiségi joga, akik abban a korban éltek, dolgoztak. És még valami: felfedik a múlt ügynökeit, és emiatt ma szinte senki nem vállalja, hogy együttműködjön a rendőrséggel. Az állambiztonságnál a titoktartás egy életre szólt, és azok az emberek azért is mentek bele, mert azt ígérték nekik, sose fogják őket nyilvánosságra hozni.Erre mondják azt a történészek, hogy rossz logika, mert más dolog a hatóságokkal együttműködni most, demokráciában, mint egy diktatúrában.– És ezt komolyan gondolja? Én kérdezem Öntől a véleményét.– Ebben a múltgyalázó igyekezetben az is benne van, hogy mivel egyre több embernek megy el a kedve a demokráciától, be akarják bizonyítani, hogy a mostani rendszer mégiscsak jobb, mint a diktatúra, mert az még gonoszabb és rosszabb volt. Egy demokrácia etikusabb lehetne, mint egy diktatúra, ám úgy néz ki, hogy ez a demokrácia, amit itt próbálunk csinálni, legitimációban még ott sem tart, mint a Kádár-rendszer utója. Sok ember mégis minden áron be akarja bizonyítani, hogy akkor is magasabb rendű, különb. Lehetne az – de nem az.Mi a helyzet azokkal, akik a diktatúrában aljas dolgokat követtek el, és most is jól élnek. Még csak meg se ismerhessük őket? – Én a jog világáról beszélek. Amire a törvény lehetőséget ad, azt fel kell tárni. Ha viszont valaki besúgó volt akkoriban, vagy olyasvalamit követett el, ami régen elévült, az jogi értelemben büntetlennek tekintendő. Nincs olyan erkölcsi magaslat szemben a joggal, hogy őket akkor is fel kell mutatni, hogy jól megköpködjék. Én ebben ártó szándékot látok. Szabó István ügynök volt, lelke rajta. De hogy bárki is most, utólag elverje rajta a port? Nagyon sok embernek volna erkölcsi alapja a korábbi állambiztonságot bírálni, de meggyőződésem, Ungváry Krisztiánnak semmi. Ő a történészszakma Anettkája. Ő mindig szólni fog, nem zavarja, hogy sorra veszti el a pereket.

Mikor várható a jogerős ítélet, mellyel kapcsolatban azt mondta, hogy ha veszít, egy napra börtönbe vonul, hogy így hívja fel a figyelmet az ügy abszurditására? – Eddig négy ítélet született Kolláthtal zajló perünkben, ebből három teljesen eltérő. Első fokon 50-50 százalékon végeztünk, másodfokon nyertem száz százalékban. A Legfelsőbb Bíróság egy pontban marasztalt el, miközben négy pontban nekem adott igazat, ez már jogerős. A büntetőperben első fokon szintén egy pontban marasztalt el. Hogy mikor születik másodfokon jogerős döntés, azt nem tudom. Egyes cikkek szerint ön azt állította, hogy Kolláth a rendszerváltás előtt kurzusokat tartott tartótiszteknek. Ezt tudta bizonyítani? – Nem azt állítottam, hogy Kolláth, hanem a Kolláth által vezetett tanácsi főosztály tartott tartótisztképző kurzusokat. De ezzel nem foglalkozott a bíróság.Mi a baja Kolláth Györgynek önnel? – Egy dologra tudok tippelni: hűséges az eszméhez, melyre annak idején felesküdött, és utóvédharcot folytat annak érdekében, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra a múlt rendszer viselt dolgai. Ő a Belügyminisztérium egyik felsővezetője volt, ilyen minőségben sokkal rosszabb, mint egy ügynök, aki, mondjuk, kényszer hatására tette, amit tett. Tudtommal a rend-szerváltás előtti belügyminisztérium nem egy apácazárda volt, de nem is olyan hely, ahová liberális demokratákat vettek fel.Kolláth azt mondja, hogy a nem közszereplő egykori érintetteket nem volna szabad „beáldozni”, másrészt sérelmezi, hogy ön nem a rendszer működésére koncentrál, hanem konkrét személyeket leplez le. – Eddig közszereplőkről, illetve történelmi személyiségekről írtam, és minden esetben megemlítettem a pozitív vonásaikat is, belehelyezve őket az adott társadalmi-történelmi környezetbe. Éppen azért tettem így, mert az ügynöknek sokkal kisebb a felelőssége, mint mondjuk Kolláth Györgynek, hiszen vele ellentétben az ügynök nem irányította a rendszert, hanem engedelmeskedett. Kolláth szerint Ön a „történészszakma Anettkája”, akinek fő célja a nyilvánosság. – Szerintem ő Anettka, igaz, a jogász-szakmáé. Ráadásul kettőnk közül nem én szerepelek az 50 legirritálóbb magyar listáján, és nem én szerepelek a bulvármédiában. Eddig 250 szakmai publikációt készítettem, nem érzem úgy, hogy bulvártörténész lennék. Megjegyzem, nem logikus, hogy Kolláth leértékel, ugyanakkor sorozatban perel. Nemrégiben azt mondta, be kellene látni, „hogy a fiúk elvesztették ezt a meccset”. Eközben azonban sorra perbe fogják, most ráadásul vesztésre is áll. Ezek fényében is biztos benne, hogy elvesztették a meccset?– Mindez eddig sem akadályozott meg abban, hogy megírjam, mit gondolok róluk, és a jövőben sem fog eltántorítani. Ön tagja annak a bizottságnak, mely a miniszterelnök kezdeményezésére jött létre az állambiztonsági iratok széles körű kutatására. Tudnak dolgozni? – Részletekről nem nyilatkozhatok, de annyi elmondható, hogy folyamatosan tudunk dolgozni.

Az idén tovább folytatódik a gazdaság kifehérítésének irányába tett erőfeszítés. Január 1-jétől Apeh-vizsgálatot hoz magára az a személy, illetve vállalkozó, aki nem rendezte az egészségügyi járulékfizetési kötelezettségét.

Kilencven éve született Lütyő felügyelő, azaz Louis Germain de Funès de Galarza. Spanyol nemesi család sarja volt, pályáját gyémántcsiszolóként kezdte, majd számos munkahelyéről kollégái nevettetései miatt volt kénytelen távozni. Első filmszerepére negyvenkét éves koráig kellett várnia, addig is bárzongoristaként dolgozott Párizsban. Jóval később, pályája csúcsán úgy nyilatkozott: „Sokáig vártam, hogy a piramis csúcsára fölülhessek, de most, hogy a tetején ülök, meg kell mondjam, nem túl jó itt, mert a piramis vége hegyes és szúr.”

Nagy-Britanniában a kormány javaslatára az iskolák a jövőben értesítenék a szülőket, amennyiben a gyermekük túlsúlyos. Az iskolásokat 5 és 10 éves korban mérik, és eddig kizárólag csak a szülő kérésére küldték el a kapott adatokat, de mostantól ez automatikussá válna.

Egyre népszerűbb az alternatív gyógyászat. Sokan, akik nem találnak gyógyulást a rendkívül tudományos, ám annál személytelenebb és klórszagúbb egészségügy útvesztőiben, a természetgyógyászatban keresik a megoldást. Az alternatív gyógyászat mindössze kétszáz éves, ámde közkedvelt ágazata a homeopátia. A népszerűség oka, hogy a magyar lakosság egészségügyi kulturáltságának hiánya lehetővé teszi a tökéletesen tudománytalan módszer virágzását.

Az ezredfordulót követően egyre lejjebb kerül a korhatár a labdarúgás világában. A szakértők nemrég még azt vallották, hogy a fiatal focisták szervezete nem bírja el azt a terhelést, ami az európai élcsapatoknál elvárás. Mégis egyre több, tinédzser éveiben járó sztárjátékos tűnik fel a nemzetközi porondon.

Hozzávalók: 40 dkg borjúcomb (vagy sovány sertéshús), 8 dkg vaj, 1-1 szál sárgarépa és petrezselyemgyökér, 1-1 darabka zeller és karalábé, 10 dkg zöldborsó, 15 dkg karfiol, 10 dkg gomba, 1 csapott evőkanál liszt, 2 dl tejszín, 2 tojássárgája, só, fél citrom leve. A gombóchoz: 15 dkg burgonya, 4 dkg liszt, 1 tojás, só, bors, reszelt szerecsendió.