Bár a két nagy párt elnökjelöltjeiről döntő előválasztások is csak a jövő év elején kezdődnek, az Egyesült Államokban már most, hónapokkal a startpisztoly eldördülése előtt javában folyik a verseny. A közvélemény-kutatások szerint Hillary Clinton az éllovas, de 2008. november 4-éig, az elnökválasztás napjáig ez még ezerszer megváltozhat.

Újabb háborús front nyílhat Irakban, miután egyre hevesebb incidensekre kerül sor a török csapatok és Irak északi részén bujkáló kurdok között. A kurdok legutóbbi támadása során legalább tizenkét török katona vesztette életét. Ezt követően a török parlament felhatalmazta a kormányt, hogy katonai eszkö­zökkel vessen véget a konfliktusnak. Az Egyesült Álla­mok és a bagdadi kormány számára a legrosszabb forgatókönyv lenne, ha újabb harctér nyílna Irak eddig legbékésebbnek ítélt északi régiójában.

Több száz ezres tömeg fogadta múlt csütörtökön a nyolcéves önkéntes száműzetéséből hazatérő ellenzéki vezető, Benazir Bhutto asszony (képünkön) a pakisztáni Karacsi utcáin. A CNN élőben közvetítette az ünnepet, amely hirtelen tragédiába fordult, miután éjféltájt a tömegben két nagy erejű bomba robbant. A merénylet célpontja egyértelműen Bhutto volt, ám ő sértetlenül került ki az őt szállító páncélozott buszból. Kinek állt érdekében a merénylet abban az országban, ahol Oszama bin Laden népszerűbb, mint a miniszterelnök?

Tamás Gáspár Miklós

A nemzetközi sajtó ismét kiemelt helyen foglalkozott a budapesti eseményekkel. A cikkek mindegyike kitért a Magyar Gárda szerepére, és abban is egyetértenek, hogy az idei tüntetések nem mozgattak meg akkora tömegeket, mint az egy évvel korábbiak, ám egy szélsőséges mag egyre agresszívabb.

Pakisztán, az egyetlen muzulmán atomhatalom lehet a terrorizmus elleni harc leggyengébb láncszeme. Számos merénylet szála Pakisztánba vezet, és az ázsiai országban is egyre több terrortámadás történik. Hatvan évvel alapítása után egyben marad vagy darabjaira hullik a 160 milliós ország? Milyen következménye lenne egy radikális iszlám fordulatnak Pakisztánban? – ezekre a kérdésekre keresi a választ a Der Spiegel német magazin összeállítása.

„Kaptam pofonokat - melyikünk nem kap? Nem is az a kérdés, hogy kaptam-e,hanem hogy felállok-e utána, vagy lent maradok a padlón” – mondja Váradi Gábor. A harminchárom éves fiatalember az Országos Cigány Önkormányzat miskolci irodáját vezeti, másodállásban pedig ökölvívó­edzéseket tart. Családja rendezett. Mindez önmagában is tiszteletreméltó, ám ha hozzátesszük, hogy Váradi Gábor cigánynak született, állami gondozottként nőtt fel, ráadásul az ország egyik legszegényebb megyéjében tudott kitörni halmozottan hátrányos helyzetéből – az eredmény példaértékűvé válik.

Példátlan egyetértés mutatkozik az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szocialista, illetve ellenzéki tagjai között az állambiztonsági iratok ellenőrzését végző Kenedi-bizottság igencsak szkeptikus megítélésében. A grémium egyebek között azt hivatott vizsgálni, hogy maradtak-e még olyan dokumentumok az utódszolgálatoknál, amelyeket elvileg kutathatóvá kellett volna tenni. A honatyák többsége szerint a témával nem érdemes foglalkozni.

Vasárnap kora reggel. Szikrázó napsütésben autók, gyalogosok, szekerek, lovak, tehenek tömött sorokban húznak a piactér felé. Parkolni már a környező utcákon sem lehet. Az ország legnagyobb és leghangulatosabb vásárán: ostor, seprű, bárány, szent­kép, szamár, táncoló plüssbaba, hurka, kolbász, pájinka.

Magyarországon évente egy közepes városnyi honfitársunk (30 ezer fő) sérül meg közúti balesetben, ám ők a szerencsésebbek, mert egy átlag falu lakossága, 1300 ember nem is éli túl a tragikus ütközéseket. A kormány vitatható módon és időpontban ugyan, de erre hivatkozva szigorítaná a közlekedési kihágások büntetési tételét és felelősségi körét.

Furcsa nyelven beszélnek, amelyet csak maguk értenek, és zseniálisak – nem lehetnek mások, csak marslakók. A negyvenes években az Egyesült Államokban divatba jöttek a marslakók – gondoljunk csak Orson Welles kisebbfajta pánikot okozó rádiós hangjátékára egy képzeletbeli marslakó-invázióról. A hangjátéknak aligha van köze az elnevezéshez, de Welles valahol mégis rátapintott a lényegre: a marslakók Amerikában voltak, öt magyar zsidó tudós személyében, s tevékenységük döntő hatást gyakorolt a 20. század tudománytörténetére és történelmére.

Jólesz Ferenc személyében nemrégiben magyar kutatóról neveztek el egyetemi katedrát a világhírű Harvard Egyetemen. Nem a világhírű fizikus az első magyar, akinek neve egyetemi tanszék alapításához kapcsolódik.

„Amikor filmet készítek, nem próbálok semmilyen elvárásnak megfelelni. Kizárólag arra figyelek, hogy hogyan mesélem el az adott történetet. Nálunk általában csak az olyan filmeket emelik fel a kritikusok a magaslatokba, amit a tömegek nem értenek. Én meg úgy gondolom, hogy a közönség nem hülye. A közönséget lehet ócsárolni, de leváltani nagyon nehéz. És többnyire, ha tetszik, ha nem, a közönség dönt” – magyarázta Koltai Róbert színész-rendező, akinek a múlt héten mutatták be legújabb filmjét, a Megy a gőzöst.

Nyolcvanadik évembe lépve nem semmi, ha belegondolok, hogy immár kilencedik esztendeje pötyögök a fiamtól kapott, de mindmáig technikai csodaként tisztelt szövegszerkesztőmön. Eleinte ódzkodtam ugyan a bonyolult masinától, de az előnyeit fokozatosan, mind jobban érzékelem, ugyanis a folyóiratoknál már régóta kézbe se veszik az írógépen írt, vagy éppen tollal összevissza javítgatott kéziratokat. No, de hogy még azt is megérhettem, hogy vén koromra vetélkedni kezdjek a hajótörött Robinson palackpostájával, meg a forradalmi hevületű tacepaósok egyedi plakátjaival, vagy éppen a kamasz falfirkálók abrakadabráival! Ez már mégis csak sok, s nehezen egyeztethető össze kifehéredett kobaktüskéimmel. Mert hogy a blogindításomat csak ezekhez a vak ismeretlenbe, idegen s csupán feltételezett univerzumokba küldözgetett üzenetekhez hasonlíthatom, meg talán még a kisgyerekek reményszárnyú papírhajó-eregetéseihez, mert bizony az én vadonatúj blogomnak sincs azoknál sokkal több esélye, hogy hajózható kikötőkre, eleven s reagálni kész fogadtatásra találjon. „Hit és tudomány” – ezzel a címszóval bocsátottam útjára tehát személyes reflex-portálomat a legnagyobb példányszámú politikai napilap virtuális változatán, vagyis online felületén (ugye, milyen profi módon vágom a témát?), az egyik, fiam-korabeli belső munkatárs jóindulatú vezetésével, technikai segédletével már a fizimiskám is ott éktelenkedik telekommunikációs énem homlokzatán, s elégedett lehetek, mert néhány rejtjeles választ, kommentárt is bezsebelhettem azóta. Az interneten való szárnyaláshoz szinte semmi más nem kell, mint egy szövegszerkesztő és egy levelezőprogram. Meg egy kis türelem. És jó szerencse, hogy a csalimra mielőbb ráharapjanak, méghozzá olyanok, akiket én szeretnék, tehát az együtt érzők, együtt gondolkodók, no meg az értelmesen, agresszivitásmentesen vitázók, akiknek az érveik józanul megfontolhatóak. Ez még akkor is csábító vágyálom, ha tisztában vagyok vele, hogy mennyi mocskos indulat cikázik már a világhálón, és nemhogy garancia nincs rá, de egyszerűen reményem sem lehet arra, hogy az efféle gonosz villámok publikus blogomon keresztül rám ne sújtsanak. Mint már említettem, Hit és tudomány címmel léptem ki a virtuális világpiacra, és az emberiség e két kiemelkedő, első megközelítésben egymásnak ellentmondó szellemi produktumának a határterületeit ajánlottam bejárásra az első vitára bocsátott gondolatfutamommal. Konkrétan azt a naponként ismétlődő tévéprodukciót kínáltam vitára az egymást követő nemzedékek számára, amelyiket már évek óta nézhetünk az egyik kereskedelmi tévécsatornán, s ahol az isteni csodák, mondhatni mindennaposak. Itt ugyanis tekintélyes prédikátorok bizonygatják nap mint nap a krisztusi megváltásba vetett hit hegyeket mozdító erejét, s hogy a világ Teremtője ma is ugyanúgy meg akar gyógyítani mindenkit, mint a Földön járt Názáreti az apostolok korában, s hogy ezt kizárólag a mi hitetlenségünk, földhözragadt gondolkodásunk akadályozza. Bevallom, azt hittem, hogy a „csodák világa” sokkal nagyobb érdeklődést fog kiváltani, még ha csak a személyes blogomban provokálom is az eltérő nézeteket vallókat véleményük nyilvánítására. A halvány sikertől nem vagyok hajlandó elkedvetlenedni, s azóta, szinte napról napra tágítom tovább a témát, mind újabb „étlapokat” kínálok, hogy bővítsem a lehetséges vita kereteit. E hajthatatlanságom jegyében, már másnap hozzákezdtem a különböző folyóiratokban korábban mégiscsak megjelent esszéim blogomra függesztéséhez. Tárlatukon keresztül próbálom megpendíteni a szó mágikus erejétől, a devianciák családi „öröklődése” és a társadalommegváltási kísérletek ismétlődő kudarca rejtélyeinek meg a démonizáltságnak a bonyolult fogalmán át, a zsidóbarátság és -gyűlölet transzcendens magyarázatáig terjedő, szinte végtelen, kusza szellemi spektrumot, várva-lesve az akadozva érkező, de hőn áhított rezonanciákat. Az interneten otthonosan mozgó fiam azt mondja, hogy túl sokat akarok markolni, és már a blogom címét is elhibáztam. Szerinte, ha a „Hit és szabadság” témát céloztam volna meg, arra talán sokkal több fiatal reagálna, különösen, ha nem terhelném a rövid felhorkanásokhoz szokott lehetséges partnereimet az agyukat fárasztó, kilométeresre szerkesztett publikációimmal, mert azok, ebben a közegben, szándékomtól függetlenül, minden bizonnyal üres prédikációként peregnek le róluk. Lehet, hogy igaza van, én azonban konokul kitartok azon a csapáson, amelyen akármilyen későn, de mégiscsak nekiindultam. Talán meg is tudom indokolni, hogy miért. Nem tudok, de nem is akarok beletörődni abba, hogy az emberiség boldogságkeresése egyszerűen képtelen ráépítkezni az előző generációk jó és rossz tapasztalataira, hogy minden nemzedéknek ebben a vonatkozásban mindig mindent elölről kell kezdenie, s ugyanazokba a gödrökbe kell belecsúsznia, mint amelyekben az elődeik egész sora törte össze már magát. Meg aztán abban is reménykedek, hogy a körülöttünk tajtékzó acsarkodásba, két pártra szakadásba talán már annyira belefáradt közéletünk, hogy mind többen lesznek hajlandók a pártkötődéseket felülíró mélyebb témák boncolgatására is. Így hát tisztelettel jelentem, a feketejanos.nolblog.hu kapcsolatfelvételi kísérlete tovább folytatódik, s a küldözgetett hívójelek kibocsátása – amíg még vagyok – egyetlen napra sem szünetel.

Nemrég a Nyelvek Európai Napján az oktatásért felelős szaktárca mindenkit arra biztatott, hogy szakítson egy kis időt a nyelvi sokszínűségről való megemlékezésre: olvasson el az interneten egy idegen nyelvű cikket, vagy nézzen meg egy feliratos idegen nyelvű filmet. Felmerül a kérdés, hogyan lehetne a hasznos jó tanácsot megvalósítani, amikor köztudott, hogy Magyarországon sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi televíziós csatornák nem sugároznak eredeti nyelvű, feliratos filmeket?

Nem csak a húszéveseké a világ – mondhatná az egykori „Angyal” Simon Templar, majd a Sean Conneryt követő második James Bond, aki a televíziós forradalom hajnalán lett világhírű. Roger Moore a múlt héten töltötte be nyolcvanadik évét. Születésnapjának apropóján Magyarországra látogat. Október 29–30-án az UNICEF rangidős jószolgálati nagyköveteként tiszteli meg a nagyérdeműt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén, ahol többek között Saint-Saëns Állatok farsangja című négykezesének konferansziéja lesz. A bevételt az UNICEF gyermekprogramjaira fordítják.

A teát leginkább a hidegben felmelegítő forró italként, míg nyári melegben jeges frissítőként isszuk, pedig ennél sokkal többre képes: segít leküzdeni a fáradtságot, serkenti az agyat, fokozza az éberséget. Mindezt ráadásul úgy teszi, hogy hangulatunkra, mentális teljesítőképességünkre előnyösen hat: a nap minden szakában ideális ital reggel felébreszti az elmét és a testet, napközben segíti a koncentrációt, este pedig ellazít.

Alonso és Hamilton addig rivalizáltak egymással, amíg nevető harmadikként a finn Kimi Räikkönen lett a Forma–1 világbajnoka. Összegyűjtöttük a hét fő okot, ami miatt a Ferrari finn pilótája lett az idei győztes.

Magyarországon egyre több az egyke: ezerötszázzal kevesebb újszülöttet anyakönyveztek az idei év első hat hónapjában, mint tavaly, de csökkent az anyakönyvvezető elé állók száma is, azaz csaknem 1300-zal többen ódzkodtak a házasságkötéstől.

Bár ez a torta „százféleképpen” készíthető, íme egy gyors és könnyű változata: a csokoládés piskótalap és a tejszínhab alkotja az alapot, az aromáról pedig a meggy és a fahéj gondoskodik.