Márciusban volt öt éve, hogy Vlagyimir Putyint választották Oroszország elnökévé. A 2000. évi választásokat Putyin a voksok 53 százalékával, vagyis mintegy 40 millió ember szavazatával nyerte meg. Annak ellenére, hogy 2005 eleje a népszerűtlen szociális reformok miatt rendezett tüntetésektől volt hangos, ma az orosz lakosság 54 százaléka szavazna Putyinra – legalábbis a hivatalos közvélemény-kutató intézetek adataira hivatkozó média szerint. A látszat ellenére tehát Putyin továbbra is kedvelt elnök, aki a politikusok népszerűségi listáján is messze megelőzi orosz kollégáit.

– A napokban jelenik meg Antalltól Orbánig cím? könyve. Mi indította, hogy könyvet írjon az elmúlt 15 évről?– Nézze, a könyvírásra engem ösztönző barátaim azt állították, hogy nekem kötelességem "élő történelemként" tanúságtételt tennem a rendszerváltást követő eseményekről. Talán szerénytelenség  nélkül állíthatom, hogy az elmúlt másfél évtized magyarországi eseményeinek egyik legismertebb személyisége voltam. Mindig szemben álltam a radikális változtatásokat elkerülni igyekvő törekvésekkel, ezért más szempontból is képes vagyok bemutatni a történteket, mint a jelenlegi politikai elit résztvevői. Közismert, nemcsak baloldalról, hanem jobboldalról is támadtak, hiszen mindkét oldalon féltek az FKGP-től, így egyenlő mértékkel tudom értékelni a politikai paletta résztvevőit. – A könyv címe szerint Antall Józseffel kezdi a beszámolót. Ebből a korszakból mit emel ki?– A könyvkiadómmal, a Magyar Könyvklubbal kötött szerződés értelmében nem árulhatok el részleteket a kötetből, de annyit elmondhatok, hogy több ütközőpont alakult ki a néhai miniszterelnök és köztem. Ami számomra fájdalmas volt, mert kitűnő kapcsolatban álltam vele és idősebb Antall Józseffel, a kormányfő édesapjával, aki korábban az FKGP meghatározó személyisége volt. A Kárpátia Étterem feletti lakásukban számtalanszor találkoztunk, és többször is hosszasan politizáltunk. Antikommunisták voltunk mindannyian.