–Az elmúlt hetek központi témája az új ügynöktörvény vitája. Ön miként vélekedik erről a kérdésről? – Tizenöt évvel ezelőtt volt aktuális a kérdés, mert egyre régebbi eseményeket kellene valósághűen rekonstruálni. Tartok attól, hogy a pontos feltáráshoz meglévő dokumentációk már nem elégségesek, a "memóriák" pedig halványodnak. Ráadásul egy fura tendencia kezd kialakulni, ami hasonlít az 56-os hősökéhez. A közelmúltban egy 56-os nyilatkozott úgy: lassan már annyian leszünk \'56-osok, mint \'45 után partizánok. Ma úgy tűnik, hogy Magyarországon mindenkit kegyetlenül és embertelenül megzsaroltak, miközben itt mindenki nagy ellenálló volt. Szóval, kevesen őszinték.
Eközben zajlik a dolgok összekutyulása. A III/III-as csoportfőnökséget nevezték a belső reakcióelhárításnak, és a kilencvenes évekbeli átvilágítási törvénytervezet eredetileg csak erre vonatkozott volna. A hírszerzés és az elhárítás a rendszerváltáskor jogutóddal átalakult, míg ez a III/III-as csoportfőnökség jogutód nélkül megszűnt. Persze ez sem teljesen igaz, mert a III/III-nak is voltak olyan részlegei, amelyek ma is kellenek. Az NBH alapításakor az egyik ilyen részleget alkotmányvédelmi főosztálynak neveztem el, amely a jobb- és baloldali szélsőségesek elleni munkát végezte. Egy másik megmaradó részleg a kormány operatív védelmét biztosította.