Az a tied, amit megeszel – tartja a mondás, s úgy tűnik, mi magyarok ezt halálosan komolyan vesszük, mert többnyire annyit eszünk, amennyi szó szerint belénk fér, messze túllépve a jóllakottság határát. Zsírosan, cukrosan, sósan, erősen fűszerezve, vastagon rántva, a lényeg az, hogy kiadós legyen, sok legyen, aztán jöhet egy kis tömény, hogy az egész traktát ne kövesse komoly rosszullét. A táplálkozási szokások terén különösen hagyománytisztelő nemzet vagyunk, generációról generációra száll a rossz minta és ízlés, vidéken különösen. Ha egyáltalán érzékelhető e téren némi lassú változás, az leginkább a városi életmód terjedésével hozható összefüggésbe.