Először csak hallottunk róla, van egy jó hely, ahol finomak a sütemények, jóízűek
az italok, és kellemes a környezet. A kiszolgálást is hibátlannak mondták. Miután a
hír több helyről is megerősítést nyert, rászántuk magunkat egy vizitre. A Duna
pesti oldalán, ahol a korzó kezdődik, a Petőfi-szobor tájékán van egy szálloda, régen
Fórumnak, ma Marriottnak hívják. Belülről teljesen megújult. Főbejárat, recepció
jobbról, balra asztalok és fotelek, kellő távolságban egymástól. Különböző méretekben,
hogy nagyobb társaságok is elférjenek. Mindez maga a kávézó. A háttérben esténként
élő zongoraszó, egyáltalán nem tolakodó. Kisebb szünetekkel - a zongorista is
ember! Következik a rendelés, udvarias várakozás után lép az asztalhoz kiszolgálónk.
A hely nemcsak halkan zsongó, fesztelen légköréről nevezetes, (alkalmas is bárminem?
eszmecserére), hanem arról is, hogy itt egységáron a nap bármely szakaszában korlátozatlan
mennyiség? sütemény fogyasztható. Az italért természetesen külön kell fizetni, s
meglepő, de mindig a kellő időben jelenik meg valaki, aki szeretné utántölteni a
poharakat. Lehet egyesével is fogyasztani, de csak akkor érdemes, ha az ember eldöntötte,
így szab gátat saját étvágyának, és inkább többet beszél. Egy hosszú asztalon
folyamatosan pótolják a jobbnál jobb desszerteket. Gyümölcssaláta, kezdésnek nem
rossz, nem édes, és helyet is készít, kis mennyiségben ugyanis étvágygerjesztő hatása
van. Aztán almás, meggyes rétesek, csokoládé vagy vanília öntettel. Minden variáció
megér egy próbát. A Sacher torta olyan, amilyennek lennie kell. A skála
felsorolhatatlan, egyből képtelenség is lenne végigenni. Közben teljesen ki lehet
kapcsolni, itt nem rohan senki. Végül is általában beszélgetni, hangosan gondolkodni
ülünk be egy ilyen helyre, természetes emberi közegre vágyva. Ez a kávézó
kifejezetten inspiráló, s nem kellett hozzá Bécsig menni. Gyanúnk beigazolódott: érdemes
visszatérni. Árak: amit egy ilyen hotelben várhatunk, de bőven megéri. (mlg)