Oroszország újabb háború küszöbére sodródott, ez alkalommal az észak-kaukázusi Dagesztánban. A dagesztáni vezetés kérésére Oroszország nagylétszámú katonai csapatokat küldött az autonóm köztársaságba, miután szélsőséges iszlám vahabita fegyveresek több hegyi települést foglaltak el.

Két nap leforgása alatt kétszer történt légi összecsapás Pakisztán és India között a két ország határán található Kasmír tartomány közelében – jelentette a The Washington Post cím? amerikai újság. Csütörtökön Pakisztán föld-levegő rakétákat lőtt ki indiai harci repülőgépek kötelékére, amelyek között újságírókat szállító helikopterek is voltak. Az incidens nem követelt áldozatot, szemben a keddivel, amikor India egy pakisztáni repülőgépet lőtt le, s amelyben tizenhatan életüket vesztették.

A fehér faj felsőbbrendűségét hirdetők körében Buford O. Furrow új mintát képvisel: a Washington Post cím? napilap szerint a rasszista harcosok új generációja az egyéni akciókban hisz. Még nem teljesen világos az, hogy milyen motívumok vezérelték Furrowt, amikor tüzet nyitott egy zsidó közösségi házra Los Angelesben. Furrow egy fülöp-szigeti származású postai alkalmazottat meggyilkolt, három óvodáskorú gyermeket, egy tinédzsert és egy felnőttet pedig megsebesített.

Kínai hivatalos szervek hétfőn közölték az ázsai katolikus hírügynökségekkel, hogy Peking megakadályozza II. János Pál pápa Hong Kong-i látogatását. A kínai elutasítás oka: Peking nyomást kíván gyakorolni minden államra, amely diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Tajvannal.

Egy internetes gyermekpornóval kereskedő banda öt tagja bukott le Felső-Ausztriában. A megtalált felvételek tanúsága szerint a gyerekeket – akik gyaníthatóan túlnyomórészt a fejlődő országokból származó 10-14 év közötti fiúk – szadista szexuális jelenetek eljátszására kényszerítették.

Amikor a világ egy része türelmetlenül várta, hogy a Hold eltakarja a Napot, Oroszországban két nappal korábban már lezajlott a napfogyatkozás. Ez azonban politikai jelleg? volt. Elsősorban az oroszokat érintette, bár a világ különböző részeiről is jól látható volt. Eme látvány nem kevésbé érdekes, mint az, amikor az egyik égitest eltakarja a másikat. Addig, amíg a napfogyatkozás esetében minden matematikai pontossággal kiszámítható és érthető, az orosz politikai változások okait csak találgatni lehet.

A szélsőséges nézeteiről ismert Vojiszlav Seselj vajda nacionalista pártja öt tárcát kapott. Koszovóban közben újabb incidens robbant ki a nemzetközi békefenntartók és az albánok között. A lövöldözésben többen megsebesültek. Fotó: MTI

A szenzációkeltés jegyében egyre több a magánszemélyek személyiségi jogait sértő televíziós műsor– jelentette ki a héten Majtényi László, az Országgyűlés adatvédelmi biztosa. Az ombudsman ez év januárjában, azért indított vizsgálatot öt televíziós társaság híradásaival és bűnügyi tudósításaival kapcsolatban, mert tapasztalata szerint az elektronikus sajtó majdnem gátlás nélkül adja ki a bűncselekmények, az ipari és természeti katasztrófák áldozatainak adatait.

Még több példányt nyomtatnak a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című, múlt században írt antiszemita koholmány nemrégen hazánkban megjelentetett példányaiból. A most kiadott 3000 könyv ugyanis a megjelenés után gyorsan elfogyott a könyvespultokról. Az iratot egyébként – hazánk kivételével – egyetlen európai országban sem árusítják. "Színvonalára" jellemző, hogy még a numerus clausus elhíresült, a náci Németországgal kokettáló Horthy-korszakban sem engedték megjelentetni Magyarországon.

Fotó: MTI

Több mint ezren vettek részt csütörtökön Szolnokon a Békés megyei gazdák, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), valamint a Magyar Parasztszövetség nagygyűlésén. Két nagyobb agrárszervezet azonban hivatalosan nem képviseltette magát. A jelenlevők a kormánnyal szembeni összefogást szorgalmazták és életre hívtak egy tárgyalóbizottságot. Torgyán József szakminiszter az előző hétvégén a Magyar Rádió Vasárnapi Újság cím? műsorában előre elítélte a nagygyűlést.

A múlt hétvégén, vasárnap este brutálisan megverték Budapest XVI. kerületének (Mátyásföld, Rákosszentmihály) szocialista alpolgármesterét. A gazdasági ügyekkel és pályáztatásokkal foglalkozó Asztalos Lajost egy 35 év körüli "nagy darab" férfi, magát rendőrnek adva ki, lakásából kicsalta, és egy vascsővel eltörte a helyi politikus mindkét kezét. Asztalos betegágyán elmondta, hogy fogalma sincs, ki áll a brutális támadás mögött. A pórul járt városatya csütörtökön hagyhatta el a Péterffy Sándor utcai kórház traumatológiai osztályát. Az alpolgármester nem kért rendőri védelmet. A kerületben több feltételezés is napvilágot látott, hogy mi állhatott a támadás hátterében. Egyik szerint a mintegy 90 millió forint érték? közbeszerzési eljárás körüli "bonyodalom" az oka, melynél Asztalos bírálatot fogalmazott meg az illetékes bizottság képviselőinek munkája kapcsán. Mások egy 600 millió forintos csatornázási pályázatot emlegetnek. A helyi politikusok viszont azt állítják: az önkormányzatban semmilyen feszültség nem volt Asztalos körül. A rendőrség vizsgálja a lehetséges indítékokat, a kerület polgármesteri hivatala félmillió forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. Érdekes adalék a brutalitáshoz: három éve ugyanebben a kerületben vertek meg egy helyi képviselőt, a támadót nem találták meg.

Szeptember elsejétől fedél nélkül maradhatnak a Csavargyár utcai hajléktalanszálló lakói. A bizonytalan helyzetet az eredményezte, hogy az épület üzemeltetője, az Eravis Hotel felmondta a bérleti szerződést a hajléktalanok elszállásolásával foglalkozó Fővárosi Szociális Központ és Intézményeivel (FSzKI). A kiköltöztetés hírére kisebb pánik tört ki a hajléktalanok között, egyikük öngyilkosságot kísérelt meg, többen sokkos állapotba kerültek.

– Ha nem élhetsz szabadságban, vagy ha nem működik a szabadság, mitől érzed leginkább megfosztva magad? Mi az, amit szétrombol a szabadság hiánya az ember személyiségében?– Eltöltöttem harminc évet Ceausescu Romániájában, utána tíz évet a kommunista Magyarországon. Épp elég ideig voltam megfosztva a szabadságtól. Olyan dolgokról is tudok, amikről Magyarországon csak hetvenéves emberek tudnak. Ez erőteljes indíték arra, hogy érzékeny legyek mindenre, ami a szabadságot csonkítani vagy sérteni akarja. Azokban az években az volt a legrosszabb, hogy az általánosodott félelem miatt, amit a szabadság hiánya okoz, senkiben nem lehetett bízni. Méghozzá nem azért, mert az emberek aljasak voltak, hanem mert teljes joggal féltek, ezáltal be voltak szorítva egy olyan életformába, amelyben a félelem diktálja a cselekedeteiket, gondolataikat. Körülöttem olyan emberek voltak, akik jobban féltek, mint én.– Ők miért féltek jobban, mint te?– Részben azért, mert én ismert ember lévén már akkor kevésbé kellett hogy féljek, részben pedig a szellem azért elég nagy belső szabadságot ad az embernek. Anélkül voltam bizalmatlan az emberekkel szemben, hogy rossz véleménnyel lettem volna róluk. Én megértettem, hogy félnek, és minden okuk megvolt rá, hogy féljenek. Amit szétrombol a szabadsághiány, az az embernek a legösztönösebb, legelemibb érzése, a szeretet. A bizalom a szeretettel analóg érzés, és ha ettől fosztják meg az embert, akkor a legnagyobb pozitívumtól fosztják meg, ami az életben van. Gondold el, én reformátusként kezdtem az életemet, bementem a református templomba, és az a kedves, derék lelkész bácsi, akit egyébként jól ismertem, egyszercsak elkezdett imádkozni Ceausescu egészségéért. Na most ilyenkor mit gondoljon az ember?– Te mit gondoltál?– Tudtam én, hogy miért csinálja, tudtam, hogy nem rossz ember, tudtam, hogy ő ezzel óvni akarja az eklézsiát, a híveket, a parókiát, meg mindent. Nem haragudtam én rá, csak éppen nem mentem többet a templomba. Azóta se nagyon. Az ember tele volt ilyen érzésekkel, hogy nem szabad megharagudni másokra, nem szabad megvetőnek lenni, meg kell érteni az emberek rettegését. Ami, mondom, egyáltalán nem volt indokolatlan. A mindenre kiterjedő félelem miatt természetellenes, mesterséges, sivár és boldogtalan kapcsolat alakult ki az emberek között. Nagyon boldogtalan. Ezen kívül pedig az olyan élet, amit a félelem és a bizalmatlanság jellemez, végtelenül unalmas. Különben is világéletemben az volt az érzésem, hogy a rossz az dögunalmas, a jó pedig érdekes.– Az emberek nagy részében pedig olyan előítélet él, amely ennek az ellenkezőjét állítja… – Igen, tudom. De a tapasztalatom az, hogy a gonosz, a rossz, az meddő és unalmas, és nem lesz belőle semmi. Semmi, csak halál. Az élet, a jó, az meg pezsgő és eleven és izgalmas. A szabadság hiánya nem engedi meg hogy a bizalomnak, a szeretetnek ez az elevensége, pezsgése, ez a lüktetése kifejlődjék. Ez pedig egyszerűen fájdalmas. Az ember nem arra van teremtve, hogy a gyűlölködés, a bizalmatlanság meg a félelem légkörében éljen. Az élet nem erre való. Ez megcsonkítja és kiheréli az embert. Ez rossz. Meggyőződésem, hogy a szabadság nélküli életet alapvetően senki nem szereti. Az emberek beletörnek, belefásulnak. Senki nem szeret úgy élni, hogy az életét olyan elvek irányítsák, amelyekről azt kell gondolnia, hogy rosszak vagy alacsonyrendűek. Inkább jónak hiszi el a rossz elveket is, csakhogy egységben, összhangban lehessen saját magával. Én erre valahogy soha nem voltam képes.– Amennyiben a szabadság nem kapcsolódik össze más erkölcsi értékekkel, akkor lehetséges, hogy önmagában kevés és nem kielégítő? Sőt, talán még nagyobb űrt hagy maga után?– Ha körülnéz az ember a kelet-európai országokban, láthatja, hogy nemcsak nálunk kívánják vissza az előző rendszert, hanem – Lengyelország kivételével – az összes többi volt kommunista országban. Ezeket a felméréseket tíz éve készítik, és tíz éve gondolják azt az emberek, hogy az előző rendszer morálisan fölsőbbrendű, igazságosabb, szabadabb, jobb és gazdagabb volt, mint a mostani.– Mitől ez a nosztalgia?– Ez nem nosztalgia. Ez szigorú ítélet az új rendszer fölött. És ezt mondják olyanok is, akik egyáltalán nem kívánnák azt, hogy a régi rendszer visszajöjjön. Ez Arhangelszktől Kelet-Berlinig így van, ennélfogva ez nemcsak magyar sajátosság. Nyilvánvaló, azért van ez így (az okok egy részét persze nem ismerem), mert valamennyien föltételeztük – én magam is –, hogy a szabadság olyan rend lesz, amely nagyobb szolidaritást, jobb közerkölcsöt és szebb világot hoz magával. Ez nem vált be olyan mértékben, ahogy szerettük volna, és végtelen elkeseredést szült. Aztán van még egy dolog, amit nem szoktak mondani – én is csak félve mondom, mert talán rosszul hangzik, de mindegy: én nem hiszem azt, hogy bármely társadalom tagjai hosszasan tudnának élni NAGYSÁG nélkül.– Emberi, történelmi vagy milyen nagyságra gondolsz?– NAGYSÁG. Ebben minden benne van. Most gondold el például azt, hogy mi forradalom utáni korszakban vagyunk. Egy ilyen korszak, ugye, valamikor Napóleonokat teremtett… hát… most meg Orbán Viktorokat teremt. Azt hiszem, mindenki homályos formában vágyik arra, hogy a saját hazája, a saját közössége mutasson valamit, ami több, mint a mindennapi gürc, a mindennapi érdekhajhászás, a jövés-menés, tevés-vevés, szöszmötölés. Efölött kéne lennie még valaminek. Ebből a társadalomból ez a "valami" végzetesen hiányzik. Végzetesen.– A társadalom silánysága miatt nem születnek nagy személyiségek, vagy ezen személyek hiánya miatt lesz ilyen kicsinyessé a társadalom?– Hát ez a tojás és a tyúk esete, nem tudom, mi okozza, tényleg nem tudom, de tapasztalható az egész dolognak ez a végtelen vacaksága. Szóval ez az egész dolog pótszer, plasztik, semmilyen, ízetlen, bűzetlen, harmadosztályú, uraságtól levetett vacak. Ezt nem lehet nem észrevenni.– Ez nem attól függ, hogy Antall, Horn vagy Orbán áll a kormány élén?– Nem, természetesen nem attól függ, de hát azért Orbán Viktor kormánya lelkesen mozdítja elő a vacakság további térhódítását, ez kétségkívül így van. Az emberek elvárják a kormányuktól, hogy valamiképpen megtestesítse az országukat. Na most ugye ezek a Torgyán–Fidesz viták… ez az egész Fradi-hercehurca, meg a többi… ez a nívó… ez valami elkeserítő és szánalmas. Valamenynyien reménykedtünk abban, hogy 88-89-ben egy nagyobb szabású história kezdődik. Ez nem vált be. Ezért a szabadság által okozott öröm – ami magára maradt, és így nem hozta azt, amit vártak tőle –, úgy látom, honfitársaimat nem igazán vigasztalja. Engem pedig ez szomorúsággal tölt el, mert én továbbra is azt gondolom, hogy az új rendszer fölsőbbrend? a megelőzőnél. De hát ezt kevesen gondolják így. Ez azért is fájdalmas nekem, mert utóvégre én arra tettem föl az életemet, hogy a diktatúra elpusztuljon, és szabad társadalom legyen helyette.– Bizonyos értelemben lett is, nem?– Igen, lett, de mondom, fájdalmas azt látni, hogy ez csak egy jól körülhatárolható kisebbségnek okoz örömöket.– Leírnád ezt a jól körülhatárolható kisebbséget?– Van a társadalomnak mindig egy avantgárdja – az üzleti élet, a nagyvállalkozók, az új management, a bankszféra bizonyos körei, a komputeripar vagy az értelmiség egyes szűk rétegei –, ahol lendületesen mennek a dolgok. Ezek az illetők meg is lepődnének, ha volna idejük körülnézni egyszer, hogy az ő kreatív és érdekes munkájuk szféráján kívül micsoda pangás, tespedés, micsoda unalom és boldogtalanság uralkodik. Én viszont nem tehetem meg, hogy ezt ne vegyem észre, és ne vegyem tekintetbe.– A Fidesz-garnitúrának – annak ellenére, hogy kudarcot kudarcra halmoz – mitől van akkor mégis sikere? Mit tudnak ők, amit az előző csapat nem tudott?– Ebben az általános bizonytalanságban, amelyben élünk, az emberek szeretik, ha azt mondják nekik, hogy "a dolgok jól és rendben haladnak; a gazdaság fejlődik; a bűnözés csökken; intézkedünk… megcsináljuk!" Az emberek hisznek ebben. Tehát maga a határozottság és az egyértelműség, a jókedv ebben a búvalbélelt világban pozitívum. Megnézte az ember Antall Józsefet vagy Horn Gyulát, mindkettő komor, savanyú képpel jelent meg az ország előtt, bizonytalan és befejezetlen mondatokkal. Ez a megvert és meggyötört idősebb nemzedék szelleme volt. Orbán Viktor ilyen értelemben azt a fajta álnyugatosságot, pszeudonyugatosságot képviseli, amelyre az ország vágyik. Egyrészt olyan nyugatos (mert olyan rámenős, mert olyan elegáns, mert olyan fiatalos), másrészt meg természetesen tök provinciális, és csupa olyasmit mond, amit mindenki szívesen hall és könnyen megért.– Egy vezetőnek mennyire kell vagy mennyire kötelező karizmatikus személynek lennie? A magyar történelemben – politikában, közéletben, egyházban – kit tartasz igazán ilyennek?– Ez a kifejezés teljes infláción ment keresztül. A karizmatikus szóval ma úgy visszaélnek, ahogy csak lehet. Ilyen ember háromszáz évenként egyszer fordul elő. Ehhez képest nálunk karizmatikusnak neveznek minden sertéshús-szövetkezeti elnököt, akinek föl van vágva egy kicsit a nyelve, és nem teljesen hülye. Úgy vélem, a magyar politikában Kossuth Lajos óta nem volt igazi karizmatikus vezető. Ő volt az utolsó, persze nagyjából az első is. Mikor életében először elmondott egy angol nyelv? beszédet – sose beszélt azelőtt angolul, a börtönben tanulta meg a nyelvet –, harmincezres hallgatósága őrjöngött, sírt, tapsolt és zokogott. Magyarországon ma már rég elfelejtették, hogy ki is volt valójában Kossuth Lajos, csak azt tudják, merre van a Kossuth Lajos utca. Érdekes, hogy a vallás területén már régen nem tűnt föl karizmatikus ember. Még II. János Pál pápát sem mondom igazán annak. De annál több volt az iszlámban, meg a haszidok között. Schneerson rabbi, aki nemrég halt meg, nagy haszid rebe volt. Ő karizmatikus volt. Véletlenül New Yorkban voltam, amikor temették. Több mint egymillió ember volt a temetésén. Lezárták szinte az egész várost, a hidakat, ahol a menet átment, lemondtak repülőjáratokat, mert nem lehetett a repülőtérről bejutni a városba. A menet élén Bush elnök haladt, és mögötte a teljes szenátus. Valami hihetetlen látvány volt. Nemcsak zsidók voltak ott, hanem mindenki, valahogy megérezték, hogy nagy dologról van szó, és kivonult az egész város.– Milyennek kéne lennie egy igazi államférfinak?– Ezt nem lehet történelmen kívül megmondani. Ha Napóleon száz évvel korábban születik, hadnagy maradt volna. Ha Cromwell a XIX. században él, akkor elmegyógyintézetben végzi. Nincsenek egyszer s mindenkorra való típusok. Egy olyan ember, mint Alkibiádész – akit az egész ókori világ vezérként akart látni maga fölött – ma egy őrző-védő cég vezetője lenne Budapesten. Nézd, egy igazi államférfi feladatok elé állítja a közönséget. Churchill vagy De Gaulle olyasmiket mondtak a közönségüknek (például: "Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket."), ami azt követelte az emberektől, hogy szedjék össze magukat, változzanak meg, és cselekedjenek – sokszor az önérdekük fölött – a hazájuk érdekében. Egy igazi államférfi legalább olyan problémák, feladatok elé állítja a közönségét, mint egy író. Legalább. Ezek a mostani divatos államférfiak – mint Tony Blair, Gerhard Schröder vagy Orbán Viktor – az előzőekkel szemben meg azt mondják, hogy: "Te ne csinálj semmit, te csak maradj nyugton, majd én mindent elintézek és megcsinálok." Ez pontosan megfelel ennek a kornak, még akkor is, ha történetesen mindenki tudja, hogy lódít, füllent és mellébeszél. Szóval: lázas semmittevés az, amit ez a kormány folytat, a saját hatalomkoncentrációjukon kívül semmit az ég világon nem tesznek és nem csinálnak a jobboldal funkcionáriusai. Ennek ellenére elképzelhető, hogy továbbra is sikeresek maradnak, mert azt a nagyon korlátozott kis álmot, hogy olyan "nyugatiasak" leszünk, de azért még mindig olyan vácrátóti szinten, ezt hozza Orbán Viktor. Ő ráadásul hozza a könny? karrier illúzióját is, ami tetszik az embereknek. "Íme, itt van egy fiatal vidéki srác, és milyen sokra vitte. Ezek szerint én is vihetem valamire, ha elég merész és szorgalmas vagyok." Ez pontosan megfelel a korszellemnek, és az egész dolognak a kicsinysége is valamiképpen adekvát a korszellem kicsinységével. Ebből a szempontból Orbán Viktor meghatározó figurája a magyar politikának, merthogy másokat is rávesz, hogy ilyenek legyenek. Meg kell nézni, hogy amióta a Fidesz ilyen sikereket arat, hogyan próbál mindenki alkalmazkodni és hasonulni.– Úgy érted, hogy hozzájuk "kicsinyedni", "pitiáneredni"?– Bizonyos értelemben igen. Mondok egy példát. Az ellenzéki pártok nem azt mondják mostanában, hogy a kormányzat politikája miért és mitől helytelen, hanem azt mondják, hogy ezek, kérem, lopnak. Nos – függetlenül, hogy ez igaz, vagy sem, bár nagyon úgy tűnik, hogy igaz –, ez nem a kormány politikájára vonatkozik, hanem azokra a személyekre, akik ezt a politikát csinálják vagy intézik. Ez bizony alacsony szint. Politika alatti szint. Persze, ezeket a simlisségeket, csalásokat föl kell tárni, ez helyes. De hogy ebből álljon a politika, a közélet Magyarországon, ez egyszerűen borzasztó. Ettől sírni kell. Nota bene, az országban vannak politikai szenvedélyek és valódi politikai gondolatok, de ez szinte teljes egészében csak a sajtóban fejeződik ki. Igen, az igazi politika a sajtóban folyik. Végül is egy írónak nem kellenek szavazatok. Nyugodtan folytathat más típusú politikát, mert nem választott tisztségviselő. Ha én azt a politikát akarnám folytatni választott tisztségviselőként, amelyet folytatok az írásaimban, akkor nem jutnék be a parlamentbe természetesen, ezt én is tudom. Ez viszont ad az embernek valamiféle szabadságot.– Honnan, milyen irányból indulhat ki egy határozottabb változás?– Ami ebben a primitív médiademokráciában sikerre juthat… hát, az nagyon korlátozott. Itt komoly változások nem várhatók. Ugyanis – meg kell csak nézni – senki komoly alternatívát a szó politikai értelmében nem kínál. Igazából az, amit a mai ellenzék komolyan mondhat: nem lesz ilyen erőszakos, mint a mostani miniszterelnök. De alapvetően a politika lényegét illetően radikális alternatívát senki nem mutat. Ez nincs. Nem létezik. Régebben létezett, de aztán lemondtak róla. Mostanában mindenki nagyon-nagyon hasonlóakat mond.– Hogyan látod ilyen szempontból az SZDSZ mostani helyzetét?– Az SZDSZ szerintem akár nyugodtan figyelmen kívül is hagyhatná a médiapolitikának és a pitiáner tömegpolitikának a szükségleteit. Megengedhetné magának azt a luxust, hogy valami egészen mást csináljon (tőlük történetesen ezt is várnák). De a párt vezetői azt gondolják, hogy csak akkor tudnak szavazatokat nyerni, ha minden szempontból minél inkább hasonulnak a többiekhez. Ebben hatalmasat tévednek. Persze én megértem őket, a pszichológiai kényszerek olykor nagyon erősek. Minden úgynevezett "szakember" és minden fölmérés azt sulykolja az agyakba, hogy mindenkinek olyannak kell lennie, mint Orbán Viktornak, mert csak akkor nyerhet az ember. De azt már nem tudják – vagy nem veszik észre –, hogy ezzel csak ő nyer, más nem.

A német–amerikai többségi tulajdonban lévő Magyar Távközlési Részvénytársaság igen elégedett lehet elmúlt félévi eredményével, hiszen 1999. első hat hónapja során 30 százalékos nyereségnövekedést könyvelhetett el. A magyar távközlési piac kulcsfontosságú szegmensein egyelőre még monopolhelyzetben lévő telekommunikációs óriásnak szüksége is van pozíciói megerősítésére, hiszen szó van arról, hogy eredetileg 2001 végéig garantált egyeduralmát a kormány "megegyezéses alapon" egy évvel lerövidíti. A versenytársak közelgő megjelenésével elkerülhetetlennek tűnik a Matáv piacvesztése, illetve a fogyasztók által már alig várt tarifa-mérséklődés és ezzel egyidejűleg a szolgáltatások színvonalának emelkedése.

Az 1995-ös brit kerge marha kór óta a belga dioxinügy az unió legnagyobb élelmiszerbotránya. Az egész belga kormány belebukott, két miniszter az állását vesztette el, a szupermarketek húspolcai kiürültek amiatt, hogy két hónapja a belga szárnyasokban mérgező anyagot találtak. Idővel hozzászokunk a kerge marha után a kerge csirkéhez, sőt valaki úgy fogalmazott, hogy manapság már a Coca-Cola is megkergült.

A Budapesti Értéktőzsde hivatalos részvényindexe, a BUX csütörtökön 106 pontos emelkedéssel, 7065 ponton zárt. A szerdai záróértékéhez képest ez 1,5 százalékos növekedés, mivel szerdán a záráskor az index értéke 7000 pont alá süllyedt.

Van-e esélyük Olaszországban azoknak az ügyészeknek, szakértőknek, közéleti személyeknek, akik életüket tették fel, hogy leleplezik és megtörik a maffia, a katolikus egyház és a politika sötét és bonyolult összefonódását? – tette fel a kérdést a Financial Times tekintélyes gazdasági lap. A klérus, a politikai hatalom és a maffia együttműködéséről egyre többen mernek nyíltan beszélni Itália-szerte, főként az Andreotti-ügy kapcsán, melynek lezárulását nyár végére várják.

Nagy sikert aratott a Ceausescu-házaspár hagyatékának aukciója. A bevétel a szervezők elképzelését messze felülmúlta, mivel az autók, a bútorok, a képek sőt a ruhák és a sapkák a kikiáltási ár négyszereséért keltek el    Fotó: MTI

Várhatóan augusztus 17-ével válnak véglegessé az adózással kapcsolatos kormánydöntések, mely szerint jövőre nem változnak a forgalmi adókulcsok és a kedvezmények rendszere, de szigorodna a visszaigénylés.

Bár továbbra is jelentős az infláció csökkenése, kutatók szerint megtorpant a pénzromlás lendületes mérséklődése, s így az év végi pénzromlás mértéke – a terveken felül – 9,5-9,7 százalékra várható. A KSH számításai szerint az első hét hónapban átlagosan 9,4 százalékkal voltak magasabbak az árak, mint az előző év azonos időszakában. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt hónapban 0,7 százalékkkal emelkedtek az árak.

A kormány több hónapon keresztül az adócsökkentés, az adóreform tervét hangoztatta a közvélemény előtt – mint kormányprogramot, mint időszerű, egyébként az előd által is tervezett lépést. Az adófizető polgárok végigizgulhatták, vagy végigbosszankodhatták a pénzügyi tárca tucatnyi variánsát, amit a mindig aktuális elvárások szerint készített. Utólag belátható, felesleges volt. A kormány a nyári melegben végül is meggondolta magát. Nem lesz adóreform, szja- és más csökkentés, sem kedvezménykurtítás. Lesz viszont gyermekek után járó kedvezményemelkedés.