A gabonafronton a nyári meleg miatt, illetve ellenére tovább gyűrűznek az
események. Kidolgozták javaslatukat a termelők képviselői is. Az Agrárkoordinációs
Fórum, melynek tagja a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége
(MOSZ) és a Parasztszövetég is, javaslatot tett le az agrárkormányzat asztalára.
Elképzelésük szerint az állami felvásárlás mellett az aktív piaci elemekre
épített segítség lehet a megoldás. Azt javasolják, hogy minden termelő részére,
aki nem vehet részt a garantált áras, valamint az intervenciós felvásárlásban,
tonnánként 3500 forintos támogatást adjon a kormány – amennyiben kereskedőknek
vagy felhasználóknak értékesítik a gabonájukat. A javaslatban szereplő elgondolás
nem ró további tárolási, finanszírozási, bonyolítási terheket az államra, és nem
okoz további értékesítési gondokat. A Fórum javaslatára érdemi válasz nem
érkezett.
Információk szerint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM)
falai között újabb elgondolások születnek. Torgyán József, földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter ezekhez a tervekhez próbál más tárcák
költségvetéséből adófizetői forintokat szerezni a közvélemény befolyásának
felhasználásával. A minőségi előírások megváltoztatásával kívánják
bővíteni a felvásárolható gabonák körét. Az FVM négyszeresére akarja emelni a
megengedett fuzáriumfertőzés határértékét, és ezzel bővíti a felvásárolható
gabona mennyiségét. Ugyanis a magántermelők által termelt gabona nagy része a
határérték feletti mennyiségben fuzáriummal fertőzött, s így nem kerülhetne
kereskedelmi forgalomba. A fuzárium gombafertőzés által termelt toxin sok
kellemetlenséget, betegséget okozhat mind a humánfelhasználásban, mind a
takarmányozásban. A szabvány megváltoztatása, amely szabályozza az egyes
gabonafajtákban megengedett fertőzés mértékét, közvetlenül veszélyeztetheti a
fogyasztók egészségi állapotát is.
Köztudott, hogy Magyarország élen jár a daganatos megbetegedések
világstatisztikájában. Az már sajnos nem köztudott, hogy hátul kullogunk a
mezőgazdasági termékek minőségvizsgálatában. Bárki, aki rendelkezik földdel,
termelhet mezőgazdasági árut, de föld nélkül is hizlalhat sertést vagy nevelhet
más állatot. Anélkül, hogy a szükséges szaktudását, az általa alkalmazott
technológiákat bárki is számon kérné vagy ellenőrizné. A végtermékek közel
30-40 százaléka saját fogyasztásra kerül, vagy kéz alatt, feketén értékesítik. A
felhasznált műtrágyák, mérgek és takarmányok használatát, összetételét
semmivel sem kell bizonyítani.
Sokszor felmerült az elmúlt években, hogy a szabadság és a szabadosság nem azonos.
Vajon az FVM mint a polgári érdekek érvényesítője a mezőgazdaságban, miért nem a
szabványok megszigorításában, minőség-ellenőrző rendszerek bevezetésében és a
szakmai tudás elismertetésében érdekelt. Autót is csak jogosítvánnyal lehet
vezetni, ez társadalmilag elfogadott. A mezőgazdasági termeléshez, amely
veszélyesebb, mint az autóvezetés, nem kell jogosítvány. Vajon hogyan nézne ki
Budapest közlekedése, ha a vezetni nem tudó sofőrökhöz igazítanák a közúti
közlekedés szabályait? Biztonságos lenne a közlekedés?
Mind az ország egészségi állapota, mind a kereskedelmi szempontok azt támasztják
alá, hogy ellenőrzött technológiákat és alapanyagokat felhasználó, szakmai
tudással rendelkező, ellenőrizhető termelők árui kerüljenek
minőség-ellenőrzéssel védett kereskedelmi forgalomba.
Az ország nem engedheti meg, hogy a mezőgazdasági termékek minősége károsítsa a
polgárok egészségét. A magyar mezőgazdaságban az elmúlt nyolc évben sokan és
sokféle módszerrel kívántak "rendet" tenni. Ezek a "rendek" szűk csoportok
rendjei voltak. Ebben a folyamatban változás szükséges. A minőség oldaláról
alighanem szektor- és tulajdonsemlegesen lehetne rendet tenni a mezőgazdaságban. Aki
részt kíván venni a minőségi termelésben, annak szükséges az elinduláshoz
támogatást nyújtani, de aki csak minőségen aluli termékétől akar megszabadulni,
és nem vállal semmit annak érdekében, hogy jövőre ne ugyanolyat termeljen, annak az
adófizető polgárok forintjaiból nem szabadna részesednie.