Az Oscar-gála magyar szemmel
Az Oscar-gála magyar szemmel
2010. 03. 12.
A rendezői, illetve a legjobb film díjra az Avatar és A bombák földjén volt a két legesélyesebb alkotás. Mindkét film lényegében ugyanarról, a háborúról szól. Az Avatar a filmszakma innovatív technikáját vonultatja fel egy újabb, következő filmnyelv megteremtésével, ami nagyon nagy előrelépést jelent. A másik, hogy az Avatar olyasmiről szól, amit valószínűleg nagyon nehezen emésztenek meg az amerikai nézők, mert nem lehet egyszerűen bemenni egy másik világba büntetlenül, és rákényszeríteni másokra a magunk életmódját, hiszen megvan a saját életmódjuk, a saját hitük, az utóbbi idők háborúi ugyanerről a kérdésről szólnak, és ezzel nagyon nehéz szembenézni. A bombák földjén az aktuális híradók nyelvével, feldolgozásmódjával, kameramozgásával szólítja meg a nézőt, nincsenek karakterek, az emberek nem is érdekesek, csak az események a fontosak. A mesevilágban sokkal mélyebben mondható el egy történet, mint a televíziós világban. Az amerikaiak talán úgy érzik, hogy jobban szól a napi problémájukról. Négy alkalommal volt szerencsém részt venni az Oscar-gálán, soha nem lehet tudni, ki kapja a díjat, semmi nincs „levajazva”, nincs semmilyen trükk, amivel előnyt lehet szerezni, egyedül a közjegyző tudja az arányokat és az eredményt. Láttam magam körül nagy sóhajok közt beszédeket tartalmazó kis cédulákat széttépve lehullani a vörös szőnyegre. Látásom szerint az amerikai filmszakma rettenetesen büszke, hogy részese az amerikai filmgyártásnak, ami uralja a világot, tiszteli saját magát és azokat, akik ebben eredményt tudnak elérni. A magyar filmiparnak akkor van esélye Oscar-közelbe jutni, ha a jó forgatókönyvek színvonalasan kerülnek a filmvászonra.