A játék a lényeg
2014. 07. 19.
Zsibongó Király utca, macskaköves utak, összefutó villamossínek, kovácsoltvas kerítés mintás árnyéka, pihenő fuvaros, pesti költözködők, a Keleti pályaudvar ablakain beszűrődő hatalmas fénynyalábok… Páratlan benyomás éri az embert, ha megtekinti Kinszki Imre fotográfus képeit, melyeket Budapesten készített az 1930-as években. Új szemszögből nézi eztán a várost maga is, melynek jellegzetes atmoszféráját oly hűen megörökítette a fiatal művész, aki 1944-ben, egy németországi halálmenetben tűnt el 43 évesen. Életműve immár a 20. századi modern fotóművészet része, nevéhez több posztumusz album, kiállítás fűződik, fotói jelenleg a Holokauszt Emlékév jegyében a Balassi Intézetben láthatók. „Ezzel bárhol új életet kezdhetünk” – így bízta ’44-ben lányára és feleségére Kinszki azt a kis bőrtáskát, amely legjobb képei negatívjait tartalmazta. Lányával, a magyar drámapedagógia egyik meghatározó alakjával, az idén 80 éves Kinszki Judittal édesapja szellemi hagyatékáról beszélgettünk.