„És csináljanak egy ládát sittimfából; harmadfél könyök hosszút, másfél könyök széleset, és másfél könyök magasat. Borítsd be azt tiszta arannyal, belül is, kívül is borítsd be azt, és csinálj rá körös-körül arany pártázatot. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csinálj rudakat is sittimfából, és azokat is borítsd be arannyal. És a rudakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát. A rudak álljanak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból.” (2Mózes 25,10–15)
Mózesnek e precíz műszaki leírás alapján kellett elkészítenie a szövetség ládáját, amit kinyilatkoztatásban kapott Istentől a Sínai-hegyen. A 131 cm hosszú, 79 cm széles és ugyanolyan magas, pusztai akácfából készült láda kívül-belül arannyal volt burkolva. Két oldalának szélére két-két aranykarikát erősítettek, amelyen keresztül a hordozó rudakat kellett keresztülvezetni. Ezek a rudak szintén akácfából voltak, aranyborítással. Isten utasítására Mózes a ládába helyezte a két kőtáblát, és a pusztai vándorlás során idekerült még Áron kivirágzott mandulavesszője és egy mannás korsó is.
A frigyládát utoljára Jósiás júdeai király idejében említi a Biblia. A szent tárgynak ez után nyoma vész a forrásokban.
2020.02.14. (XXIV/07)
