A multikultúra és összetevői
A globalizáció kulturális koncepcióját ma egyetlen szóval szokás jellemezni: multikulturalizmus, "sokkultúrájúság". Hogy ez mit jelent? Legjobb, ha néhány példával válaszolunk a kérdésre. Multikulturalizmus például az, ha egy amerikai főiskolás a diploma megszerzése után Tibetben olasz vendéglőt nyit; ha valaki egy afrikai szafari-hotel díványán végignyúlva nézi a CNN-t; vagy ha egy New York-i bróker repülőn ülve mobiltelefonjáról faxot küld tadzsikisztáni megbízójának irodájába. A globális civilizáció létrejöttéhez nagy reményeket fűznek egyesek, azt remélik, hogy ezáltal egy békésebb, a mássággal szemben toleránsabb világ fog létrejönni. Ezzel szemben léteznek szkeptikusok, akik attól tartanak, hogy a világ kultúrája "repülőtéri kultúrává" alakul át, amelyben az emberi civilizáció sokszínűsége összemosódik és vulgarizálódik. Mondanunk sem kell, hogy a kulturális homogenizációtól való félelem a legrégibb és legsokoldalúbb tradícióval rendelkező európaiakban a legerősebb. Csak egyetlen példa: az egyik érv, amelyet felhoztak az ellen, hogy Ausztria az Európai Unió tagjává váljon, az volt, hogy akkor az osztrákok nem használhatják a krumplira az osztrák identitást jelképező Erdapfel (földialma) szót, hanem be kell érniük a hivatalos köznyelvi Kartoffellel. A kulturális identitás megőrzésének vágya az európai és globális gazdasági és politikai "kuktában" természetesen jogos igény, és az ennek elvesztésével kapcsolatos félelmek nem alaptalanok.
Samuel Huntington amerikai szociológus "A civilizációk összeomlása és a világrend újraformálása" (Clash of Civilizations and the Remaking of World Order) c. könyvében a kulturális globalizáció négy fő folyamatát különbözteti meg, amelyek egyszerre zajlanak és egymással komplex viszonyban állnak.
Globális üzleti kultúra
1998. 09. 12. (II/36)
