1994. január 20-a fontos dátum a pünkösdi-karizmatikus mozgalom történetében. A helyszín napjainkra fogalommá vált: aki keresztény körökben kicsit is ismerős, valószínűleg hallott már az úgynevezett "To-rontói Áldásról", azaz a "Toronto Blessingről". A Charisma magazin beszámolója szerint egy pazarnak erős túlzással sem nevezhető külvárosi gyülekezeti csarnokban megismétlődtek a pünkösdi mozgalom hajnalának eseményei: a századelő úgynevezett Azusa Utcai Ébredése során volt jellemző ilyen nagy méretekben, hogy Isten erejére adott válaszul emberek sírni, nevetni kezdtek, mások a földre estek, vagy éppen rázkódtak.
A John Arnott vezette, akkoriban Toronto Airport Vineyard, mára Toronto Airport Christian Fellowship (TACF) névre keresztelt gyülekezet hívők tízezreinek hívta fel a figyelmét arra, hogy Isten Szellemével személyesen lehet találkozni, és hogy a Szent Szellem nem fogalom, nem idea, hanem valóságos személy.
Az ébredés nyitóestéjét követő két évben több mint egymillióan látogattak el a TACF istentiszteleteire – negyedük pásztor, lelkész, egyházi alkalmazott volt –, hogy maguk is részt vegyenek a futótűzként terjedő ébredésben. Az ébredés az egész város hasznára vált: a keresztény turizmus hatására kétszeresére nőttek az idegenforgalomból származó bevételek.
Az amerikai lap idézi egy pennsylvaniai lelkész házaspár, Bill Fish és Melinda Fish beszámolóját, akik 1994 decemberében látogattak el Torontóba. Melinda elmondja, hogy kiégett, száraz szívvel érkeztek, ám nem vágytak különösebben arra, hogy saját bőrükön tapasztalják a megnyilvánulásokat. Azon a hétvégén többször is imádkoztak értük. Az asszony elmeséli, hogy az első este sírt, a másodikon a földre esett, és Isten jelenlétét érezte maga körül. Azóta többször előfordult, hogy nevetett, sírt, rázkódott, elesett, sőt, ordított Isten jelenlétében. A külső megnyilvánulások mellett Melinda úgy érzi: az a legfontosabb, hogy most sokkal jobban ragaszkodik Jézushoz.
Olaj a (futó)tűzre
A megújulás másik központjában, a John Kilpatrick vezette pensacolai Brownsville Assembly of God nev? gyülekezetben pár hónappal később kapott lángra a tűz. Egy texasi evangélista, Stephen Hill ugyanis ekkor érkezett a floridai Pensacolába, hogy az ottani pásztor felkérésére prédikáljon. Amikor Hill prédikációja végén megtérésre szólította fel a hallgatóságot, több mint ezren válaszoltak. Voltak, akik a földre zuhantak, többen sírni vagy rázkódni kezdtek. Hill a színpadon állva Kilpatrickért is imádkozott. Az ima szövege rendkívül egyszer? volt: "Többet, Uram". A következő másodpercben Kilpatrick a földre zuhant, és négy órán keresztül ott is maradt. Isten jelenléte tapintható volt. Amikor a földre estem, olyan volt, mintha óriási súly nehezedett volna rám. Tudtam, hogy valami természetfeletti történik. Isten meglátogatott minket – emlékezik vissza Kilpatrick.
A jelenet azóta estéről estére másokkal is megtörténik Pensacolában. Az eseményeket leginkább az 1801-es úgynevezett Cane Ridge Ébredéshez hasonlítják, amikor a prédikációk alatt szintén tömegek rázkódtak, rándultak görcsbe, sírtak vagy nevettek. (A Cane Ridge Ébredést tekintik a modern tömegevangélizáció elődjének.)
Hill nemsokára egész családjával átköltözött Pensacolába. A népszerű üdülőhely hamarosan a világ minden tájáról vonzani kezdte az embereket, ám többé nem a strandok és az ízletes tengeri gyümölcsök, hanem a Szent Szellem szokatlan áradása miatt. Az este hétkor kezdődő istentiszteletekre már délután kettőkor hatalmas tömeg várakozik a bejárat előtt. A kisváros életében mindennapi beszédtémává vált az ébredés. A bűnözés jelentősen csökkent: kábítószer-kereskedők, bártáncosnők, tolvajok tévednek be sorra a brownsville-i gyülekezeti házba. Van, akit a kíváncsiság hoz ide, van, akit a rokonok "rángatnak" el, és van, aki kifejezetten azzal a céllal jön, hogy szellemi felfrissülésben részesüljön. Egy dolog azonban közös bennük: senki sem megy úgy haza, ahogy odament. Brownsville-t 1995 óta 1,9 millióan keresték fel, és mintegy 30 ezren fordultak Jézushoz. Nem akarom megmagyarázni a megnyilvánulásokat. Számomra az a fontos, amit Isten véghezvisz az emberek életében – mondja Hill.
1998. 10. 10. (II/41)
