Al Gore amerikai alelnök és felesége. Az idei Halloweenre múmiának öltöztek
Fotó: MTI
A keresztények érkezését megelőző korban Írország és Skócia a druidák (a
kelta papok) vezetésével ünnepelte meg a kelta naptári év utolsó napját. A druidák
szerint ezen a napon került a föld a legszorosabb kapcsolatba a szellemvilággal. Október
31-e a halottak napja, illetve egyfajta szüreti felvonulás funkcióját töltötte be. Töknek
vagy nagyobb répának a belsejét vájták ki, rémisztő arcot faragtak belőle, a
belsejébe pedig égő gyertyát, fáklyát helyeztek, s ezzel járták körbe a falut. A
töklámpások kettős célt szolgáltak: egyrészt ezzel tartották távol, illetve űzték
el a faluban pusztító, a termést tönkretevő gonosz szellemeket, másrészt pedig
ezzel világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
A Halloween eredetének másik szála szintén a pogány kultúrában gyökerezik. A középkori
boszorkányok különféle ünnepeinek egyike az úgynevezett "boszorkány-szombat"
vagy "fekete-szombat" (Black Sabbath) volt, ami október 31-ére esett. A mai kor
Halloween-partijainak legtöbb kelléke, például a fekete macska, a söprűnyél, a mágikus
varázsigék ennek a fekete-szombatnak a termékei.
A harmadik gyökér az a katolikus tradíció, melynek értelmében minden szent kapott
egy napot, amikor őt tisztelték. Mivel azonban egyszerűen elfogytak a napok, ki kellett
jelölni egyet azoknak, akik kimaradtak: ez lett a mindenszentek napja, ami a nyolcadik századtól
kezdve november elsejére esett. A mindenszentek napját megelőző estén tartott ünnepséget
hívták All Hallow Eennek (minden szentek estéje): ebből származik a Halloween elnevezés.
A "trick or treat" (kb. "megvendégelsz vagy megnézheted magad") hagyománya a
gonosz szellemek kiengesztelésével függ össze. A nekik felajánlott finomságokkal próbálták
elkerülni a gonosz szellem pusztítását. A kivágott töklámpás annak a gonosz
szellemnek az arcát jelképezi, aki a lápos, mocsaras vidékeken csalogatja fényével
az eltévedt utast.
A Halloween napjainkra azzá az éjszakává vált, amikor büntetés nélkül mindenféle
"pajkos" dolgot meg lehet csinálni. A különösen az Egyesült Államokban népszerű
ünnep alkalmával az emberek – főleg a gyerekek – jelmezbe bújnak, arcukat kimaszkírozzák
vagy álarcot öltenek, és úgy tesznek, mintha maguk is boszorkányok vagy kísértetek
lennének.
A féktelen dáridók gyakran tragédiákkal végződnek. Svédországban az idei
Halloween-mulatságnak az ország történelmének legtöbb halálos áldozattal járó tűzesete
vetett véget. A tragédia Göteborgban történt egy diszkóban: a 100-150 fő befogadására
alkalmas terembe mintegy négyszázan zsúfolódtak be. A tűz rendkívül hirtelen ütött
ki: egy túlélő elmondása alapján a mennyezeten keletkezett, ezért lezuhantak a lámpák
és a hangfalak. Mindenki pánikszerűen menekülni kezdett, a vészkijáratot azonban
eltorlaszolták a lángok. A menekülés egyedüli útja két szűk ajtó volt. A zömében
13-18 év közötti fiatalok egymást agyontaposva igyekeztek kijutni az égő pokolból.
Volt aki kiugrott a második emeleti ablakból, s így pont a menekülés okozta a halálát.
A legtöbben megfulladtak, vagy a felismerhetetlenségig megégtek a tűzben.
Igaz ugyan, hogy nem minden Halloween napi mulatság végződik halállal, ám számos
veszélyt rejt. A gyerekek előszeretettel viselnek különféle maszkokat, amelyek gyúlékony
anyagból készülnek. A "trick or treat" szintén nem veszélytelen. Ennek során
ugyanis szülői felügyelet nélkül a gyerekek édességet (treat) kérve idegen házakhoz
kopognak be: amennyiben nem kapnak, úgy a ház lakója valamiféle "szokatlan"
dologra számíthat (trick). Idén New Yorkban szögekkel preparált cukorsüvegeket,
Oklahomában pedig "különös" tablettával töltött rágógumit kapott több
gyerek.
Halloween alkalmából számos mozifilm is készült; mindegyikük az ünnephez méltó,
sokatmondó címmel: az idei siker a Vámpírok volt, de továbbra is népszerű a Hókusz-pókusz,
a Gyakorlati Mágia és a Sabrina, a tinédzser boszorkány is. Idén a csontvázkultusz hívei
Magyarországon is megemlékeztek a Halloweenről: a Népligetben vérivóversennyel, sült
vérrel és koporsóval ünnepeltek.
1998. 11. 07. (II/45)
