A Könyv Szentélye, ahol a tekercseket őrzik. Világosság és sötétség harca
Bibliák a barlangokból
A héber Biblia, vagyis az Ószövetség több szempontból is egyedülálló könyv a
világon. Egyrészt azért, mert a zsidó és keresztény kinyilatkoztatás szent
könyveit tartalmazza (a protestáns kánon szerint összesen harminckilencet),
másrészt, mivel ezek a könyvek térben és időben egymástól igen távol keletkeztek,
mégis több ezer éven át egységesen hagyományozódtak tovább. Mózes és az utolsó
író-próféta, Malakiás között körülbelül 1200 év telt el; a könyvek
keletkezésének térbeli tartományát pedig valahol Babilón és a Szináj-félsziget
között húzhatjuk meg. Megesett, hogy maguk a zsidók is megfeledkeztek szent
könyveikről (Jósiás júdeai király idejében valósággal "felfedezték" egy
példányát a Szentélyben); volt, hogy idegen uralkodók próbálták meg erőszakkal
megsemmisíteni (IV. Antiokhosz Epiphanész) – szövege mégis fennmaradt. Királyok,
papok és írástudók másolták szövegét, hűen megőrizve annak minden betűjét.
Csakhogy a Biblia eredeti kéziratai nem maradtak ránk, s egészen a XX. század
derekáig néhány i. sz. IX–X. századi másolat jelentette annak legrégebbi
szövegét; vagyis az Ószövetség legutolsó könyvének keletkezése és annak
legkorábbról ismert kézirata között másfél ezer év távolság húzódott!
Az 1947-től a Júdeai-hegység barlangjaiból (nemcsak Qumrán környékéről)
előkerült bibliakéziratot az i. e. III. században másolták, vagyis a fent említett
másfélezer éves távolság elméletileg elhanyagolható mértékűre csökkent. A
Holt-tenger-melléki barlangokban eddig talált több mint 10 ezer bibliatöredék
(némelyik alig egy-két szót tartalmazó "fecni") körülbelül 220-230
különböző tekercsből származik. Bár valamennyit nem sikerült még
összeállítani, annyi máris bizonyossá vált, hogy "a kritikai bibliatudomány
által az elmúlt kétszáz évben javasolt számtalan szövegjavítás túlnyomó
részét nem támasztják alá a Qumránból előkerült, mindeddig legkorábbi
kéziratok. Ez azt mutatja, hogy a zsidó írástudók (maszoréták) által ránk
hagyományozott héber bibliaszöveg jó kéziratos hagyományon alapul" – írta a
kérdés egyik kiváló szakértője, I. D. Amuszin. A Qumrán környéki barlangokban
valamennyi bibliai könyv kéziratát megtalálták egy vagy több példányban: 1995-ben
az eddig egyedül hiányzó Eszter könyve töredékeit is sikerült azonosítaniuk a
kutatóknak. Ezzel bizonyossá vált, hogy a héber Biblia valamennyi könyve már a
qumráni könyvtár keletkezése idején (i. e. III–I. század) létezett! Ez a
felfedezés romba döntötte azokat az elméleteket, amelyek szerint a Biblia egyes
prófétai könyvei – különösen a Dániel könyve, amely a legfontosabb
"végidőkre" vonatkozó próféciákat tartalmazza – a Makkabeus-korban (i. e. II.
század) vagy még később keletkezett irodalmi hamisítványok lennének.
Kik írták a tekercseket?
1999. 01. 16. (III/2)
