Azt talán még kevesebben tudják, hogy ez a szólás – ha nem is pontosan ebben a
formában – az Újszövetségben is szerepel, mégpedig egy kiemelten fontos részben,
ahol Jézus így beszél tanítványainak küldetéséről: "Ne gondoljátok, hogy jöttem
a Törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem
inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a Törvényből
egyetlen ióta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik."
(Máté evangéliuma 5,17–18, Károli Gáspár fordítása). A bibliamagyarázókat régóta
foglalkoztatja az a kérdés, hogy mit is jelent az idézetben szereplő "ióta és
pontocska".
Aki az egész világot lerombolja
A zsidó hagyományban óriási jelentőséggel bír az Írás bet?ihez való ragaszkodás.
Ez részben magának a héber írásnak a jellegéből fakad. A héber ábécé ugyanis
mindössze huszonkét mássalhangzójelből áll, a magánhangzókat e jelek alá vagy fölé
tett kis pontokkal, vesszőkkel jelölik. Számunkra szinte elképzelhetetlen az olyan írás,
mlybn nm szrplnk mgnhngzk. Pedig Jézus korában így íródott az Ószövetség
(csak az V. században egészítették ki magánhangzójelekkel), és ma is így jelennek
meg a héber nyelv? újságok Izraelben.
Könnyen belátható, hogy az ilyen jelleg? szövegben akár egyetlen betűtévesztés is
alapvetően megváltoztatja az értelmet, míg a mi magánhangzós írásunkban egy bet?
elírása esetén még egyértelműen olvasható a szöveg. (Ugyanakkor számos szónak
minden tévesztés nélkül is többféle olvasata lehet – attól függően, hogy a mássalhangzókat
milyen magánhangzókkal ejtjük ki –, amelyek mindegyike lehet helyes.) Álljon itt
tanulságul egy talmudi történet az i. sz. II. század közepéről: "R. Meir mesélte:
Amikor elmentem Jiszmaelhez, azt mondta nekem: Fiam, mivel keresed a kenyeredet? Azt
mondtam neki: Tóramásoló vagyok. Azt válaszolta nekem: Fiam, légy gondos a munkádban,
mert akinek ez a foglalkozása, mennyei dolgokkal foglalkozik! Mert ha egyetlen betűt is
elhagynál, vagy egyetlen betűvel is többet írnál, olyannak találtatnál, mint aki az
egész világot lerombolja."
A zsidó írástudók így illusztrálják a bibliamásolók betűtévesztésének végzetességét:
ha egy írnok a Teremtés könyvének első versében szereplő berésít bárá ("kezdetben
teremtette") helyett véletlenül beresít báreú-t ("kezdetben teremtették") írna
– ami csak egyetlen vessző hozzátétele a szöveghez – az az egyistenhit megtagadását
jelentené.
"Kezdetben teremtette
" A Biblia első két szava. A jod a legkisebb héber bet?
Jézus tehát zsidó közegben közismert és elfogadott véleményt idézett az Írással
kapcsolatban, amikor azt mondta: "a Törvényből egyetlen ióta vagy egyetlen pontocska
el nem múlik". A görög ióta és héber megfelelője, a jod, mindkét ábécé
legkisebb betűjének számít. A zsidó mondás szerint, ha a világ valamennyi embere összegyűlne,
akkor sem lenne képes a Törvényből egyetlen jod betűt eltávolítani! A rabbik fantáziájában
a Tóra bet?i időnként önálló életre kelnek. Egy legenda szerint, mikor Salamon élete
végén a bálványimádás bűnébe esett
– ami annak következménye volt, hogy áthágta a mózesi Törvényt –, a királyokra
vonatkozó "sok lovat ne sokasítson" parancsolatból (Mózes 5. könyve 17,16) a
jarbe ige első betűje (egy jod) Isten elé vetette magát, és bevádolta az uralkodót,
mondván: a király felcserélte a helyét az előtte álló alef betűvel ("ló jarbe"
= "ne sokasítson" helyett Salamon így olvasta: "lí arbe" = "sokasítok
magamnak" – tudniillik sok lovat és sok feleséget). Isten akkor azt mondta a jodnak:
"Salamon és száz hasonszőr? el fog veszni, de belőled nem fog egyetlen bet? sem
elveszni!"
2000. 01. 29. (IV/5)
