A felekezet hitvallásának módosításához a küldöttek egyöntetűen hozzájárultak.
A kiegészítés leszögezi, hogy "míg mind a nők, mind a férfiak kaphatnak ajándékot
az egyházban való szolgálatra, a pásztori szolgálat kizárólag a férfiaknak
adatott." A döntés nem érinti a nők felszentelését, illetve egyéb területeken
folytatott tevékenységét, kizárólag a gyülekezetvezetésre vonatkozik. Bár a
gyakorlatban úgy tűnik, nem sokakat érint a változás, hiszen a mintegy 40 ezer gyülekezetet
összefogó egyházban mindössze száz női pásztor szolgál, a döntés háttérüzenete
annál fontosabb: "újabb lépés történt a teljes konzervatív hatalomátvétel felé
a Déli Baptista felekezetben" – jegyzi meg a Time cím? amerikai hetilap a szavazást
kommentáló írásában.
A konferencia kapcsán jogosan merül fel a kérdés: vajon ez a jelentős tömegeket magába
foglaló keresztény felekezet mérsékeltebb tagjai kiszorítására törekszik? Ez most
még nem látható tisztán, véli a
Time elemzője. Számára azonban az elmúlt hét eseményei azt erősítették meg, hogy
nem lehet figyelmen kívül hagyni a déli baptisták között egyre erősödő – és
egyre kirekesztőbb jelleg? – konzervatív vonalat, amely a fundamentalista konzervatív
irányzat húsz évvel ezelőtti térnyerésével kezdődött. Ezt jelzi az a tény is,
hogy a Déli Baptista felekezet 150 éves történetében a jelenlegin kívül csak kétszer
került sor a hitvallás megváltoztatására. A mostani változtatás is a felekezet
vezetői közül kikerült 15 konzervatív személyiség – köztük két nő – munkájának
eredménye volt.
A vezetés határozottan kiállt a döntés mellett: "Valaki azt mondta nemrég, hogy
megpróbáljuk 200 évvel visszaforgatni az idő kerekét" – jegyezte meg Paige
Patterson, a konferencia elnöke újságíróknak nyilatkozva. "Úgy éreztük, ez nagy
hiba lenne" – folytatta, majd hozzátette: "Mi arra törekszünk, hogy 2000 évvel
forgassuk
vissza az idő kerekét. Vissza akarunk menni egészen Jézusig és a Bibliáig." "Bár
nem valószínű, hogy a mérsékeltek teljesen szakítanak a jelenlegi vezetéssel,
vannak a belső szakadásra utaló jelek, elsősorban a csendes daccal a maguk útjait járó
mérsékeltek gyakorlatában" – jegyzi meg David Van Biema, a Time vallási tudósítója.
Szerinte a felekezethez tartozók között sokaknak inkább kulturális, mint vallási
jelleg? kapcsolata van az egyházával, ami valószínűtlenné teszi a formális, mély
szakadást. E pillanatban a felekezeti vezetők úgy látják, nem érheti őket nagy kár
az egyet nem értők távozásával, mivel helyükbe azonnal új csatlakozók lépnek.
Sok mérsékeltebb nézeteket valló, magát a Déli Baptistákhoz tartozónak tekintő
keresztény gyülekezet idegenedett el felekezetétől az elmúlt években, a konzervatív
"jobbratolódás" eredményeként. Több száz gyülekezet alakított ki egymás között
laza együttműködést: saját missziós szolgálatot és szemináriumokat szerveznek, külön
konferenciákat tartanak felekezetükön belül.
Az orlandói konferencián meghozott döntés egyébként nem köti meg közvetlenül az
egyes gyülekezeteket: ahol akarják, ott az elvi döntés ellenére alkalmazhatnak női pásztort,
bár az adott állam szintjén az egyházvezetés nyomást gyakorolhat a gyülekezetekre.
Annak ellenére, hogy látszólag csak egy vallási felekezet belügyéről van szó, a döntés
szimbolikus jelentőségű, mivel szélesebb kulturális körökben is visszhangot
kelthet. A déli baptisták Amerika legnagyobb protestáns felekezetét alkotják, és számos
prominens személyiséget, vezető politikust tudhatnak tagjaik sorában. Két évvel ezelőtti
konferenciájuk szintén nem maradt visszhang nélküli; akkor azzal kavarták fel a közéletet,
hogy kinyilvánították: a feleségnek szolgai módon alá kell rendelnie magát férje
vezetésének.
2000. 06. 17. (IV/25)
