Ősújszentély születése

Légifelvétel a Templom-hegyről. A feliratok a hajdani zsidó szentély feltételezett
helyére vonatkozó fő elméleteket jelölik

"A zsidó Jules Verne" – így aposztrofálták kortársai a budapesti születés?
Thedor Herzlt, amikor 1896-ban A zsidó állam (Der Judestaat), majd 1903-ban az Ősújország
(Altneuland) című, akkoriban valóban utópisztikusan hangzó műveiben világgá kiáltotta
nagy álmát: Izrael államot. De ugyanúgy, ahogy Verne jövőbelátó elképzelései a
tengeralattjáróról és a holdutazásról valóra váltak, Herzl prófétikus álmait is
beteljesítette a történelem. 1948-ban megszületett a modern Izrael. Igaz, mintegy
negyedszázados "késéssel" Herzl regényében, az Ősújországban beharangozott időponthoz
képest, mivel abban 1923-ra jósolta Erec Jiszraél létrejöttét. Egy évszázad távlatából
visszatekintve kijelenthetjük: Herzl igazi prófétaszellem volt. Bár a két főművében
felvázolt jövőkép nem minden részletében teljesedett be pontosan – legnagyobb tévedésének
az bizonyult, hogy a civilizációt hozó zsidókat az arabok örömmel és szeretettel
fogják üdvözölni Palesztinában –, művei ma is számos meglepetéseket tartogatnak
azok számára, akik rászánják magukat, hogy elolvassák őket.

Herzl be nem teljesedett álma

Maga Herzl mindössze egyszer járt Jeruzsálemben, 1898-as palesztinai utazása alkalmával.
Ami azt illeti, eléggé elkeseredett a látványon, amely az Örök Városban fogadta. A
forróság, a tömérdek piszok, a mindenütt szembeötlő nyomor szinte az
elviselhetetlenségig fokozta rossz közérzetét. Naplójában mégis a jövőt tervező
államférfi lelkesült hangján szólal meg: "Egy régi zsinagóga erkélyéről az áradó
napfényben élveztük a kilátást az Olajfák hegyére és az egész legendás tájra.
Meggyőződésem, hogy a falakon túl pompás új Jeruzsálemet építhetünk. Az óvárosból,
ahol az emlékhelyek vannak, kitiltanám a forgalmat, csak a templomok, közintézmények
lennének a régi falak között. A környező dombokon pedig felépülne a kertes, gyönyör?
Új Jeruzsálem. Szerető gondoskodással valóságos ékszerdobozt csinálunk Jeruzsálemből"
Herzl Naplójából az is kiderül, hogy sem a keresztény, sem a muzulmán szent helyeket
nem látogatta meg, a Sziklamecsetbe azért nem mehetett, mert a rabbik átok terhe alatt
megtiltották az oda való belépést.

Öt évvel később írt utópikus regényében, az Ősújországban, Herzl felvázolta az
Új Jeruzsálem képét. Ez a nagyszabású látomás valóban megdöbbentő a XXI. század
eleji olvasó számára, aki ismeri a mai Jeruzsálem helyzetét. De idézzük magát a művet:
"Hatalmas területen, négy utcára nézett a Béke Palotája, ahol az örökbéke hívei
s a legkülönbözőbb tudományok képviselői kongresszusaikat tartották. Az óváros
valóságos nemzetközi hely volt, ahol minden nép otthonára lelt. () Ez a csodálatos
intézmény a nemzetközi jótékonyságnak igazi középpontja. Itt fut össze a földkerekség
búja-bánata, ami enyhítésre vár. Ha valahol a világon nagy szerencsétlenség történik,
tűzvész pusztít vagy áradás rombol, ha valahol éhínség tör ki, vagy járvány dühöng,
itt mindig akad segítség. Mert nemcsak a panaszok futnak itt össze a világ minden részéből,
de a nemesszív? adományok is. Nemzetközi állandó bizottság ügyel fel arra, hogy a
segítség odajusson, ahol szükség van rá, s az adományokat igazságosan osszák szét.
De sokszor fordulnak ide támogatásért tudósok, művészek és feltalálók is. A
Palota homlokzatára írt betűk szertevilágítanak az egész világon: »Nil humani a me
alienum puto«.

Jeruzsálem, Izrael fővárosa, mint "nemzetközi hely"? Az "örökbéke" híveinek
központja, akik az Óvárost uraló Békepalotában rendezik kongresszusaikat? S a palota
homlokzatán a híres római drámaíró, Terentius szállóigévé vált mondása: "Semmi
sem áll tőlem távol, ami emberi"? 1948-ban, 1967-ben, 1980-ban, de még egy-két éve
is abszurdnak tűnhetett volna Herzl állítása, ám napjainkban úgy tűnik, senkinek
sincs kedve rajta nevetni vagy éppen gúnyolódni. Csakhogy az Óvárosban a Békepalota
mellett egy másik, nem kisebb jelentőség? épület is található: "Beteljesült az
Idő, s a Templom újra állott. Úgy mint egykor, a történelem kezdetén, ég felé törtek
ismét az érc oszlopok Izrael szentélye előtt. Balról Boaznak hívták, a jobboldalit
pedig Jachinnak. Az előcsarnokban óriási ércoltár emelkedett, s a víztartó medencék,
amiket vastengernek neveztek, úgy voltak lehelyezve, mint Salamon király dicsőséges
napjaiban." Herzl nem árul el sokkal többet a jeruzsálemi Szentélyről, így hát mi
is elégedjünk meg azzal, hogy a cionizmus lánglelk? apostola az Új Jeruzsálemről
adott látomásában egyértelműen számolt a Harmadik Szentély felépítésével.

Az elveszett frigyláda elveszett lakhelye

Aki egy kicsit is ismeri a Bibliát és az ókori Izrael történetét, az tudja, hogy
Salamon király óta Izrael életének középpontjában a jeruzsálemi Szentély állt.
(Ennek teljes történetét áttekintettük egy korábbi cikkünkben: Hetek 1999/1. szám,
Ahol Isten lakott.) Az i. e. 586-ban elpusztított Első Szentélyt a babilóni fogságból
hetven év múltán hazatérő zsidók újra felépítették; majd ezt a Második Szentélyt
a római legiók pusztították el i. sz. 70-ben. Azóta, a diaszpóra csaknem kétezer éve
alatt a zsidók sohasem feledkeztek el róla: naponta imádkoztak újra felépüléséért,
s emlékére házuk bejárata felett egy követ/téglát bevakolatlanul hagytak. S bár azóta
Izrael állama megvalósult és Jeruzsálem újra a zsidók fővárosa lett, a Templom építése
fél évszázadon át szóba sem kerülhetett. Ennek két igen fontos oka volt – tegyük
hozzá: mindeddig. Először is, a Templomhegy (mai arab nevén Harám as-Saríf, azaz "magasztos
szentély") az 1967-es úgynevezett hatnapos háború alatt került csak néhány napra
izraeli fennhatóság alá, azt mind a mai napig a Waqf nevű, jordán illetőség? iszlám
hatóság felügyeli. Másodsorban, mivel a jeruzsálemi Szentély, és különösen annak
legbelsőbb része, a frigyládát tartalmazó Szentek Szentje (debir) az Örökkévaló
szent és dicsőséges jelenlétének, a sekínának adott otthont, a zsidók véletlenül
sem akarták jelenlétükkel megszentségteleníteni azt. Mivel nem tudjuk, hogy a
tizennyolc hektáros Templomtéren pontosan hol állt a Szentek Szentje, a rabbik egész
egyszerűen megtiltották, hogy zsidók a Harám területére lépjenek.

A tudósokat azonban kevéssé izgatták a politika és a vallás tilalomfái: ők az elmúlt
fél évszázad alatt is buzgón keresték az egykori Szentély nyomait. A kutatások
kiindulópontját általában a mindössze 10 x 10 méteres, kocka alakú Szentek Szentjében
lévő alapkő (even setija) meghatározása jelentette, amelyen a frigyláda nyugodott.
Mivel a Harám közepén magasodó Sziklamecset éppen egy ilyen kőtömb fölé épült,
kézenfekvő volt a megoldás: a zsidók Szentélyét az iszlám világ szent helye alatt
kell keresni. Erre az elméletre vezethető vissza azoknak a fanatikus zsidó vallási
csoportoknak erőszakos fellépése, akik a Templomteret egyszerűen "meg akarták tisztíttani"
a mohamedán jelenléttől. (1969-ben az Al-Aksza mecsetet gyújtották fel; 1982-ben
pedig az ultraortodox Kach párt akarta felrobbantani a Sziklamecsetet.) A régészek
azonban az utóbbi harminc évben olyan elméleteket állítottak fel, amelyek bizonyítása
esetén az ilyesfajta radikális megoldásra nincs többé szükség.

1979-ben egy ferences szerzetes, Bellarmino Bagatti állt elő azzal az elgondolással,
hogy az eredeti zsidó Szentély nem a mai Sziklamecset helyén, hanem attól délebbre,
valahol az Al-Aksza és a Sziklamecset között állhatott. Ezzel egyidőben egy Tel
Aviv-i mérnök, Aser Kaufman tette közzé elméletét, mely szerint a Templom a
Sziklamecsettől északra található nyílt, beépítetlen térségen feküdt. Az even
setija pedig nem a Sziklamecsetben található kőtömb, hanem a "Szellemek kupolája"
nev? kis kápolna alatt látható sziklatömb lehetett. Kaufman elmélete hamarosan széles
körben népszerűvé vált, hiszen azt számos – irodalmi és régészeti – forrás támasztja
alá, s ráadásul lehetővé tenné az Új Szentély felépítését is. Egy további elképzelés
szerint, amelyet Slomo Goren főrabbi vall magáénak, a Szentek Szentje a Sziklamecseten
kívül, attól nyugatra helyezkedett el. Goren a hatnapos háború alatt végzett a
helyszínen méréseket, elméletének közzétételekor ezekre hivatkozott. Erre a megoldásra
hajlik a Templomhegy Hívei nev? mozgalom is. A hivatalos izraeli régészeti álláspont
azonban továbbra is hajthatatlan: szerintük mind az Első, mind a Második Templom
pontosan a mostani Sziklamecset helyén állt: "Bátran állíthatom, hogy a Templom
pontosan ott állt, ahol ma a Sziklamecset látható a Templomhegyen. Szeretném
kimondottan és világosan hangsúlyozni, hogy hitünk szerint a mecset alatti szikla
pontosan a Szentek Szentjének valamikori helye" – nyiltakozta Dan Bahat régész egy
1991-es interjújában. Egyelőre azonban Dan Bahat is csak "saját hitére" tud apellálni
a kérdésben, mivel ásatási eredményekre ő sem támaszkodhat. A mai napig sem állíthatjuk
teljes bizonyossággal, hogy a Sziklamecset az égőáldozati oltár, vagy a Szentek
Szentje helyén épült-e fel. A kérdésre egyrészt a Templomtér körül (a zsidó
negyedben) ma is zajló ásatások, másrészt a Nyugati fal alagútjában radar- és lézerberendezésekkel
végzett kutatások, harmadrészt műholdas technikával (molekuláris frekvencia generálásával,
amely a föld alatti dolgokat is látható teszi) végzett felderítések adhatják meg a
végleges választ. A lényeg azonban az: Szentély egykori fekvésének kérdésére ma már
nem csak egyetlen válasz adható.

A világbéke alapköve?