A római egyház régi és új bíborosai a múlt héten tartott nyilvános konzisztórium után (Új katonák a pápa seregében. Hetek, 2001. február 24.) nem térhetnek haza hosszú időre, a pápa ugyanis bejelentette: május közepére ismét Rómába várja őket. A váratlanul kitűzött újabb együttes tanácskozás tárgya hivatalos forrásból még ismeretlen, az Il Messaggero cím? olasz lap információi szerint viszont elsősorban az egyház irányításának kérdései kerülnek megvitatásra, azon belül is a "péteri szolgálat", azaz a pápa "péteri elsőségéből" adódó irányítói szerepe fog nagyobb hangsúlyt kapni. II. János Pál nem minden ok nélkül sürgeti, hogy az újonnan felállított bíborosi testület még hivatali ideje alatt megvitassa az egyházfői tisztség hatáskörét: a pápai vagy a testületi döntéshozatal elsőbbségének kérdése az egyik legjelentősebb ütközőpont a konzervatívok és az egyház szerkezeti megújulását szorgalmazók között, s az egyet nem értés legfőbb forrása a római katolicizmus és a kereszténység más irányzatai között. Az intézményes irányítás fontosságát a hatvanas évek elején tartott II. vatikáni zsinat előtérbe helyezte ugyan, az azóta eltelt időszakban mégis inkább a pápa központi vezető szerepe, a "péteri elsőség" elve került túlsúlyba.
A most tervbe vett reformok ezzel szemben több területen jelentenének újítást: a pápai hatáskör szűkítését hoznák a zsinati rendelkezés javára, decentralizációt az eddigi szigorú Róma-központúság helyett, végül pedig a mostani, erősen hierarchikus felépítés átalakítását is célozzák, nagyobb szolgálati területet biztosítva laikusok részére. Az egyházfő számára mindez elsősorban "keleti stratégiai érdekeket" szolgál: már 1995-ös, Ut unum sint kezdet? körlevelében egyértelművé tette, hogy kész pápai tekintélye egyes jogköreit a keleti egyházak felé való közeledés oltárán feláldozni. Önvizsgálatra tehát az ökumenikus párbeszéd folytatása indít, ezért az egyházon belül több rangos prelátus is hosszabb ideje szorgalmaz változtatásokat az irányítás rendjében, így a "liberális szárny" erősségeiként ismert Carlo Maria Martini bíboros, Milánó érseke és Karl Lehmann, az újonnan bíborossá kinevezett mainzi érsek.
Az ökumené irányába a pápai hatalom csökkentésével tett erőfeszítések ellenére is határozott jelek mutatnak arra: II. János Pál akkor látná biztosítottnak az ortodox és a protestáns egyházakkal való egyesülés ígéretét, ha azok elismernék Róma püspökének elsőségét. Túl azon, hogy az új bíborosok beiktatásának, s így a májusi konzisztórium bejelentésének dátuma a katolikus liturgiában "Péter székének" napjára, a La Stampa kommentárja szerint a naptár "legkevésbé ökumenikus ünnepére" esett, maga II. János Pál is kitért rá, hogy az ezt megelőző ezredfordulón a pápa egyházirányítói szerepe kezeskedett a kereszténység egységéért.
2001. 03. 03. (V/9)
