A hivatásos holokausztkutatók többsége egyetért abban, hogy az európai zsidóság teljes megsemmisítésére tett náci kísérlet egyedi jelenség a történelemben. Egyedi és sajátosan modern is egyben, hiszen – vallják sokan – a náci holokausztot éppen az iparszerűen elkövetett tömeggyilkosságok különböztetik meg a középkori pogromoktól.
Ezzel szemben a zsidóság története azt mutatja, hogy a "választott nép" teljes elpusztítására történt kísérlet nem a nácik egyedi ötlete, se nem sajátosan 20. századi jelenség volt.
A holokauszt sötét árnya már a kezdet kezdetén ott lebegett a zsidó nép felett. Jákobnak hetven leszármazottja ment József után Egyiptomba, hogy ott átmenetileg otthonra találjon.
József, aki ekkoriban Cofnat Paneakh néven a fáraó utáni második ember volt az országban, elérte az uralkodónál, hogy rokonai a Nílus-delta termékeny keleti részén, Gósenben telepedhessenek le, ahol békésen űzhették pásztorkodó életmódjukat.