A város történetének csúcspontja kétségtelenül az a néhány évtized volt az első század legelején, amikor Jézus is itt járt a földön. Jeruzsálem ekkor egy hatalmas metropolisz volt – állítja Eric Meyers, a Duke Egyetem judaisztika professzora. Jeruzsálem volt a pompásan újjáépített Templom városa, egy virágzó, nemzetközi jelleg? település. Az egyik legnagyobb város volt Alexandria és Damaszkusz között, mintegy 80 ezres állandó lakossággal. A páska, a sátoros ünnep és a pünkösd idején azonban, amikor a zsidóknak be kellett mutatniuk áldozataikat a Templomban, 100-250 ezren is beáramlottak a városba.
A zarándokok ilyenkor hatalmas mészkőtömböket vontató ökörcsordákkal osztották meg az utakat – Jeruzsálem, akárcsak a mai kor számos nagyvárosa, egy hatalmas építési terület volt a történészek szerint. Az építkezések zaja egybeolvadt az út mentén árusított áldozati állatok bégetésével. Lukács evangéliuma leírja Jézus 12 éves kori látogatását a városban, amikor családjával szokás szerint felmentek a húsvéti ünnepre. A városba érkező család elől balról egy hatalmas fal zárta el a látványt; nem magának a Templomnak a fala, hanem a kiterjedt emelvényé, amelynek tetején elhelyezkedett. Jobbról Jeruzsálem felsővárosát láthatták a városba érkezők, ahol az áldozati oltároknál szolgáló papok családjai éltek – zsidó törvények szerint, de római pompában. Roni Reich, a Templom-hegyi ásatások vezetője, amikor megpróbálja elképzelni a Jeruzsálembe érkező Jézus elé táruló látványt, csak annyit tud mondani: hatalmas!
A város ezekben az időkben reneszánszát élte. Eredeti pompáját a babiloni birodalom évszázadokkal korábban elpusztította, és bár a zsidók ötven éven belül elkezdték az újjáépítést, teljes dicsőségét Nagy Heródes uralkodása alatt érte el, Kr.e. 37 és Kr.u. 4 között.
Az ellentmondásos személyiség? uralkodó nagy építő is volt: hatalmas erődöket, palotákat emeltetett, egész városokat hozott létre Júdea-szerte. Eric Meyers szerint azonban legnagyobb alkotása mégis maga Jeruzsálem, amelyet az antik világ egyik csodájává igyekezett tenni.
Heródes művének kevés fizikai maradványa van, ezek azonban alátámasztják azokat a leírásokat, amelyeket a megközelítőleg ugyanabból a korból származó források (az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei a Bibliában, A zsidó Mishna és Josephus Flavius zsidó történész írásai) tartalmaznak. Bár a zsidó hagyomány tiltotta a Templom megnagyobbítását az eredeti salamoni épülethez képest, Heródes "egomániája" – jegyzi meg a cikk szerzője – mégis kifejezésre jutott, méghozzá abban a hatalmas emelvényben, amelyet a Templom köré építtetett, és amelyen a Templom épülete nyugodott. A mai Nyugati fal, vagy Siratófal, ahol a zsidók és a zarándokok imádkoznak, az emelvény nyugati oldalának egy kis része. Nem hiába kiáltott fel a Jézusnak a Templomot mutató tanítvány a látványra: "Mester, nézd, milyen kövek, és milyen épületek!" "A helynek valóban leny?göző látványt kellett nyújtania, hiszen akkora volt, mint egy kisebb város – állítja Paul Johnson történész. – A szó szoros értelmében több ezer pap, látogató, katona és koldus tartózkodott itt."
Egy Jeruzsálem mai zsidó negyede alatt végzett ásatás azt is megmutatta, hogyan élt a város "elit" rétege. Kétemeletes, kövekkel borított udvart körülölelő házakban, ahol a mindennapi és rituális mosdás számára külön fürdőhelyiségek szolgáltak. A padlón finom mozaikok, a falakon freskók. A régészek üvegpoharakat és finom parfümös üvegcséket is találtak a romok között. A szakértők véleménye megoszlik afelől, hogy vajon ez a gazdagság általános volt-e. Egyesek szerint nagyon szegény emberek nem voltak Jeruzsálemben, csak gazdagok és kevésbé gazdagok. A Notre Dame Egyetem professzora, Fabian Udoh azonban úgy véli, nagy különbségek választották el egymástól a nagyon gazdagokat és a nagyon szegényeket.
Tömegek ünnepeltek Hebronban
Izraelben idén ezrek utaztak Hebronba a húsvéti ünnepekre, ezzel is kifejezve támogatásukat a palesztin területen izraeli fennhatóság alatt álló kisváros iránt. Turisták sokasága árasztotta el Hebron utcáit, míg mások a Makpela barlangot keresték fel imádkozásra, vagy a szabadban piknikeztek családjukkal, vidám hászid zene mellett.
Az ünnep ellenére nem lehetett nem tudomást venni a városban megkettőzött katonai és rendőri jelenlétről, amit a jelenlegi feszült izraeli–palesztin kapcsolatok tettek szükségessé. A bevásárlóutcák arab boltjainak többsége ezekben a napokban zárva tartott. A hebroniak különösen örültek a turisták áradatának, mivel attól tartottak, hogy nem lesz érdemes pénzt áldozni az ünnepségek szervezésére. A hatalmas tömeg azonban lelkes cáfolata a Merec párti Mossy Raz várakozásának, aki azt javasolta, hogy az egész zsidó települést nyilvánítsák "zárt katonai zónának" a pészach-ünnep idejére. Ehelyett azonban a szokásos egynapos rendezvénysorozatot három napra kellett meghosszabbítani, mivel olyan nagy volt az igény a golyóálló buszok iránt.
"Azt hiszem, ez a támogatás legjobb jele" – nyilatkozta az újságíróknak a jeruzsálemi David Sterne rabbi, aki egy csoportot vitt Hebronba. A rabbi elmondása szerint a csoport tagjai egyáltalán nem mutatták az aggodalom jeleit.
2001. 04. 14. (V/15)
