Az elmúlt években a társválasztás, a házasság, a család témáinak körében meghirdetett előadások a leglátogatottabb és legsikeresebb összejövetelek közé tartoztak a Hit Gyülekezetében. Egyre több fiatal kapcsolja össze a sikerről kialakított képében a rendezett családi körülmények között zajló, tartalmas és békés életet a munkahelyi és társadalmi karrierrel, valamint az anyagi prosperitással, bővölködéssel. Mind többen felismerik azt, hogy a család alapításában és fenntartásában való szerepvállalás nincs ellentétben a társadalmi érvényesüléssel, sőt ezek egymást számos vonatkozásban kölcsönösen erősítik. A társadalmi érvényesüléshez a család erős támogató bázist képes biztosítani. A karrier sikerének értelmét pedig gyakran a családi közösség adja, hiszen a siker következményeit az emberek a legszorosabb vérségi, rokoni alapokon álló kisközösségekben osztják meg egymással, és ott is élvezik azokat.
A társadalom és a család elválaszthatatlanok egymástól. Az utóbbi a társadalom legkisebb egysége és alapja, ezért a társadalom megújítását és építését, annak integrációját célzó politikai programokban egyre nagyobb hangsúlyt kap a családpolitika és a családtámogatások rendszere. Számos statisztikai adat – például a szenvedélybetegségek, valamit az ideg- és elmebetegségek arányának növekedése – jelzi a különböző társadalmak kifáradását, fizikai, mentális betegségekkel szembeni védtelenségét, ellenálló-képességének a hiányát. Ezek leküzdésében a család intézményét erősítő, támogató politikának azért van kulcsszerepe, mivel a modern társadalmi problémák döntő többsége a család válságában gyökerezik.
A jövő és a társadalom építésében többnyire a jobboldali politikusok hangsúlyozzák a család szerepét és jelentőségét. Eközben a baloldali és liberális politikusok nehezen látják be, hogy a szexforradalom és a pornóhullám világméretű népszerűsége ellenére a választópolgárok többsége szívesen támogatja a családokat előnyben részesítő politikai programokat, még abban az esetben is, ha e területen kevés sikert tudnak felmutatni. Sokan szeretnék, ha utódaik okulnának az ő hibáikból, bűneikből, és a családalapításra és -fenntartásra, illetve annak egybetartására nagyobb hangsúlyt helyeznének, mint ők. A magyar politikai tradícióban a család vallási, politikai és ideológiai tartalmat kapott. Ez az ideologizált és idealizált családkép politikai megtévesztésnek és manipulálásnak az eszköze, amelynek alapvető célja az, hogy elhitesse a választópolgárokkal azt, hogy a politikai paletta egyik oldalán állnak a családtámogató jobboldali politikai pártok és a történelmi egyházak, míg a rossz oldalon a családellenes baloldali és liberális politikai erők és a szekták találhatók. A valóságban a helyzet azonban sokkal bonyolultabb. A hangzatos családpárti retorika ellenére a jobboldali pártok kormányzása alatt sem javultak számottevően a sikeres házasságra, családalapításra vonatkozó külső esélyek. Az igazi családromboló erők társadalmi visszaszorítására, mint például az alkoholizmus, a szegénység, a hűtlenség, a családon belüli agresszivitás, mind ez ideig képtelenek a kormányzó pártok és a történelmi egyházak egyaránt.
A ház, ahol semmi sem változott
A családromboló erők között a legpusztítóbb a szegénység. A családok szétesésében közvetlenül játszik szerepet, de emellett az alkoholizmus terjedésében, a népességcsökkenésben stb. is kimutathatóan átkos hatást fejt ki. Ma már kevésbé hihető az a hagyományos szlogen, miszerint a pénz nem boldogít. Az egyébként erkölcsösnek és tisztességesnek tűnő népi mondással csupán az a probléma, hogy nem igaz. Még zsidó-keresztény kijelentések alapján is hamis, félrevezető állításnak minősíthető. Ugyanis az ember földi boldogulását (amelyhez való jogot a Biblia senkitől sem tagadja meg) dominánsan meghatározza családi helyzete, állapota. Nem véletlen, hogy a Biblia nyelveiben (héberben és ógörögben is) a család fogalmát a "ház" kifejezés hordozza. (Héberben a bajit, görögben az oikia, oikosz.) Ez azt jelenti, hogy kezdetektől fogva a házasság, a család adottságának kell lennie a háznak, ahol állandó jelleggel lakik egy házaspár, illetve családi közösség. A mai magyar fiatal házasoknak a "ház" legtöbbször életcél vagy szép álom csupán, sőt nem kevés magyar ember számára még egy egész élet munkájával sem érhető el. Mindaddig, amíg a lakás, a ház a munka jövedelméből nem elérhető valaki számára, addig a család válságának előidézésében és fenntartásában nem az egyéni és személyes hibák játsszák a döntő szerepet, hanem maga az állam és pénzügyi rendszere a családellenes. A mai átlagos bérszínvonalat, lakás- és házárakat figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a rendszerváltás utáni köztársaság és annak pénzügyi rendszere sokkal inkább családellenes, mint a kommunizmus vagy a második világháború előtti rendszer. Köztársaságunk az átlagpolgárokra és a családokra vonatkozóan ez idáig nem képes felmutatni semmiféle gazdasági sikert elődeihez képest. A munkanélküli segélyből vagy alkalmi munkából élők eleve meg vannak fosztva a természetes boldogsághoz szükséges sikeres házasságtól, családtól. A legtöbb munkavállaló csupán akkora jövedelemre képes szert tenni, amelyből épphogy életben tudja magát tartani, és a legalapvetőbb és legolcsóbb holmikat meg tudja önmaga számára szerezni. De objektív szempontból is meg van fosztva a tartós házastársi szerelemtől, kiegyensúlyozott családi élettől, a gyermekvállalás és -nevelés és a gyermekek kitaníttatásának felemelő küzdelmétől, örömétől. A nyomor szintjén megvalósuló együttélési formákat legtöbbször nemhogy családnak, de emberinek sem lehet nevezni. A romák mellett egyre több magyar ember nyomorodik el. A gyermekeiknek nem tudják biztosítani azt az oktatást és anyagi ellátást, amelyre a társadalmi felemelkedéshez elengedhetetlenül szüksége van mindenkinek, ezért a nyomor újratermelődik, és egyre nagyobb a társadalmi térhódítása, hacsak a gazdasági-pénzügyi rendszerben nem történik olyan változás, amely az elnyomorodás ellen hat, és esélyt ad a hátrányos helyzetből indulóknak is a kitörésre.
A középosztályhoz tartozók pedig az életszínvonaluk megtartása érdekében egyre több időt töltenek el munkával a családon kívül. Köztudott, hogy a szoros vérségi kapcsolatok alapján történő együttélés még nem jelent családot. A család emberi, lelki, erkölcsi értékek alapján tud létrejönni és fennmaradni, amelyhez szükség van arra is, hogy a családtagok részesedjenek egymás idejéből, javaiból és energiájából. A középpolgároktól a munkahely egyre több időt és energiát foglal le, ezért e réteghez tartozó emberek mind kimerültebbek. Magatartásuk fokozatosan ingerlékennyé és intoleránssá válik a családi kapcsolataikban is. A mai munkaadók sem veszik kellőképpen figyelembe azt, hogy az ember nem csupán munkaerő, hanem elsősorban szellemi lény, akinek spirituális-lelki szükségei legalább annyira valóságosak, mint a fizikaiak. Kiválót, értéket alkotni főleg azok az emberek tudnak, akik lelki szinten is "jól tápláltak", elégedettek. Ahogy Jézus is mondta: "nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik" (Máté 4,4).
A jó lelki-szellemi kondícióban lévő polgárok kiváló munkaerők is. Nehéz eldönteni, hogy hazánkban a szellemi-lelki vagy az anyagi nyomor jelent-e súlyosabb problémát. Úgy tűnik, hogy a rendszerváltás után mindkettő terjedőben van. A jelenlegi bérszínvonal nem ösztönzi az embereket sem a munkavállalásra, sem a családalapításra. Sokan a munkát értelmetlen, szükségszerű csapásként élik meg mindaddig, amíg nem tudnak olyan jövedelemre szert tenni általa, hogy ebből családot tudjanak alapítani és fenn tudják azt tartani. Ezért azt is nehéz eldönteni, hogy a munkához való hozzáállásban gyakran tapasztalható negatív viszony mögött a restség vagy a tartós szegénység által létrejött apátia áll-e. Sokan visszafogják energiájukat, erőforrásaikat a munkában, a létezésük gondjainak megoldásában, és ehelyett önjutalmazásra helyezik a hangsúlyt az életvezetésük kialakításában, magatartásukban. Ez pedig melegágya a különböző kóros függőségek (alkoholizmus, drogfüggőség, szerencsejáték-szenvedély, szexmánia stb.) kialakulásának.
2001. 05. 26. (V/21)
