hetilap

   


A jeruzsálemi Templom és a római Colosseum. Út a Menny kapujából a Pokol torkába Fotó: Reuters

Vespasianus uralkodásának harmadik évében, a zsidó naptár szerint Áv hónap kilencedikén Titus légiói behatoltak a jeruzsálemi Szentélybe. Egy római katona "Molotov-koktélt" dobott a Templom kapujára, amitől az lángra lobbant, s a tűz hamarosan az épület belső részeire is átterjedt. A katonák közben gyilkoltak, fosztogattak, zsákmányoltak, táncolva győzelmi dalokat énekeltek, s az egész várost felgyújtották. Minden elpusztult, kivéve a Heródes palotája mellett álló három bástyatornyot, ezeket még Titus is megkímélte, mementóul a jövő generációk számára. A ma "Dávid tornyaként" ismert Fasaél-torony tövébe a X. legio Fretensis települt, hogy évtizedeken át fegyverrel őrködjék a pax romana (a füstölgő romok és rothadó hullák békéje) felett. 



"Iudaea capta"



A "legszebb, sudár termet? fiatalembereket – írja a háború krónikása, Josephus Flavius – a diadalmenethez gyűjtötték", a többit kivégezték, egyiptomi bányákba küldték, vagy a tartományokba a játékokhoz, vadállatok eledelének. A győzelmet Vespasianus egy pénzérmén is megörökítette. Egy bronz sestertius hátlapján a "Iudaea capta" ("Júdea elfoglaltatott") felirat olvasható, mellette egy pálmafa alatt görnyedő, hátrakötött kez? nőalak, gyászoló testtartásban, a fa mellett lándzsájára támaszkodó római katona (lásd kis képünkön). De hirdették a győzelmet más formában is. A senatus Titusnak két diadalívet is emelt, amelyek közül az egyik – ma már nem látható – felirata így szólt: "A zsidó népet leigázta és Jeruzsálem városát, amelyet őelőtte minden vezér, király és nép hiába próbált, vagy meg sem kísérelt elfoglalni, elpusztította." E fellengzős és ráadásul hazug szöveg egy szóval sem említi a zsidó Templom pusztulását, ami érthető is, hiszen a rómaiak szempontjából ez is csak egy templom volt a sok közül. Felesleges hangsúlyoznunk: a zsidóság, sőt az egész világtörténelem számára a háború valódi jelentőségét éppen a második hurbán, a Szentély pusztulása adta/adja. Hogy a győztesek nem sokat törődtek a Templom szentségével, mutatja, hogy Antiokhia közelében, Daphnéban egy színházat építettek, amelyen fennen hirdette egy felirat: "Ex praeda Iudaeae", azaz "A júdeai zsákmányból". Néhány évvel ezelőtt Alföldy Géza, a heidelbergi egyetem magyar származású professzora a Colosseum főbejárata mellett lévő, eredetileg több mint négy méteres, mára töredékeiben megmaradt márványtömbön fedezte fel az épület eredeti dedikációját, amely így szólt: "Imperator Titus Caesar Vespasianus Augustus az új amphitheatrum építését a zsákmányokból elrendelte." A Colosseumot, a római barbarizmus e máig álló mementóját az építkezést megkezdő császár, Vespasianus nemzetségéről hivatalosan Amphitheatrum Flaviumnak nevezték. Alaprajza ellipszis alakú, külső kerülete 527 méter, nagytengelye 188 méter, kistengelye pedig 156 méter hosszú. Helyén eredetileg Nero kolosszális szobra állt, innen eredt a népszerű colosseum elnevezés. Eredetileg kétemeletesnek épült, de Titus idejében ráhúztak még egy szintet. A harmadik emelet tetejére tartóállványokat szereltek, amelyekre a túl erős napsütés vagy az eső ellen a közönséget védő ernyőponyvákat szereltek. A nézőtéren 45 ezer ülő-, és 5000 állóhely volt, az utóbbi a legfelső szinten. A legalsó, legnagyobb páholy a császáré volt (pulvinar), mellette helyezkedett el a Vesta-szüzek páholya, s külön helye volt a senatori és a lovagrend tagjainak. A legszegényebbek a kakasülőre (pullati) kerültek. A Colosseum befejező munkálatait a Titus által Jeruzsálemből Rómába hurcolt zsidó hadifoglyok végezték el, a feliratban említett "zsákmány" pedig minden bizonynyal a Második Ház kincseiből és felszereléseiből állhatott, melyeket – mint Titus fennmaradt diadalívének ismert reliefje is mutatja – a triumfuson szintén felvonultattak. A gazdag hadizsákmány két legértékesebb darabja az arany asztal (sulhan) és a hétkarú arany gyertyatartó (menóra) volt. Az ország-világra szóló ünnepségen egyébként hétszáz foglyot vezettek fel. A felvonulás szokás szerint a capitoliumi Juppiter templománál ért véget, ahol az ellenség fővezérét – ezúttal Simon bar Giórát – megkorbácsolták, majd az állami börtönben lefejezték. Halálát egy futár jelentette be az ünneplő tömegnek. 

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek