Wartburg vára Fotó: Maklári Péter
|
Luther hite a gyakorlatban is működött, ezt jól mutatta, hogy miközben |
A reformátor már katolikus ifjúként is erőteljesen kereste a választ arra, hogy hogyan lehetne tartalmas és értelmes életet élni. Hamarosan megkerülhetetlen kérdéssé vált számára az is, hogy kicsoda Isten valójában, és lehet-e vele élő, személyes kapcsolatba kerülni. A kor hivatalos egyháza – miként majd a későbbi koroké is – szélesre tárt kapukkal hívta az efféle kereső embereket, az Istenhez vezető út ígéretével. Az előbb szerzetessé, majd pappá szentelt ifjú Luther életéből mintegy hét esztendő telt el azzal, hogy meg-megújuló intenzitással, szinte elképesztő kitartással sorra kipróbálta mindazokat a vallásos gyakorlatokat, melyeket a katolicizmus az Istenhez vezető út gyanánt kínált. A buzgó szerzetes-papnak azonban minden ilyen gyakorlat után rendre szembesülnie kellett azzal, hogy egy szikrányival sem került közelebb Istenhez, és nem tudott megszabadulni sem bűneitől, sem depressziójától. Ahogy buzgósága folytán elöljárói számos kisebb kolostor felügyelőjévé tették, az ottani szerzetesekkel beszélgetve, azok gyónásait hallgatva arról kellett megbizonyosodnia, hogy az üdvözítőnek mondott katolikus vallás nemcsak az ő egyéni életében működésképtelen, hanem másokéban is. De egyelőre még nem tudott valóságos alternatívát felmutatni vele szemben.
Hamarosan azonban kivételes ajándékként egy Bibliát kapott rendi elöljárójától. Ennek olvasása során élet-reszóló élményben volt része. Pál apostol Rómaiakhoz írt levelét olvasva a bibliai szöveg hatalmas erővel nyílt meg előtte, és egész személyét megragadva megadta számára a választ az évek óta folytatott kitartó keresésére. Megdöbbenve, ugyanakkor nagy örömmel élte át, hogy a hittel fogadott Igén keresztül Isten nagyszer? személye valóságosan megtapasztalható, hogy vele élő, személyes kapcsolatba lehet kerülni. Nyilvánvaló lett számára, hogy ha igaz emberként igazi életet akar élni, akkor azt az Isten beszédére kell alapoznia, arra a beszédre, amelyből annyi erő, öröm, sőt természetfölötti védelem kiáradását tapasztalta meg a saját életére.
A hitre alapozott életvezetés gyakorlatba ültetése során ugyan rendre éles konfliktusba került az Isten beszédétől elszakadt vallási tradíciókkal, éppúgy, mint az Isten véleményét, igazságait figyelmen kívül hagyó emberi elvárásokkal, de e konfliktusok során éppen Isten valóságosan megtapasztalt személye volt számára a garancia, hogy a legnehezebb helyzetekből is sikerrel tud majd kikerülni. Pályája bővölködött a nem-egyszer életveszélyes helyzetekben, amiket azonban hit által rendre nagy győzelemmé tudott átfordítani. Ezek az esetek szűkebb és tágabb környezete előtt egyaránt fényesen bizonyították, hogy a bibliai hit a jelenben is működőképes. Amikor például négy évvel nyilvános fellépése után, 1521 tavaszán meghívót kapott Wormsba, a német birodalmi gyűlésre, hogy a császár és a birodalmi hatalmasságok színe előtt adjon számot tanításairól, akkor sokan óva intették az utazástól. Nem alaptalanul, hiszen ekkor már egy esztendeje a pápa által a katolikus egyházból kiközösített, és eretneknek minősített ember volt, akire kimondták a nagy egyházi átkot. Többen emlékeztették Husz János sorsára is, akit a császári menlevél ellenére máglyán égettek meg a konstanzi zsinaton.
2001. 10. 26. (V/43)
