A dokumentum szerint az iszlám világban az első számú célpontot a keresztény, leggyakrabban a neoprotestáns, teljes evangéliumi gyülekezetek jelentik, de a volt szovjet blokk államaiban is számos atrocitás éri őket.
Világszerte komoly ellenállásba ütköznek a Jehova Tanúi és a szcientológusok, és sok országban erőteljesen jelen van az antiszemitizmus.
Sokak számára talán meglepő módon a fejlett Nyugat több országa is elmarasztalásban részesült: Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország diszkriminatív törvényeket hozott a veszélyesnek vagy károsnak ítélt "kultuszok" és "szekták" miatti aggodalmában. A jelentés kiemeli, hogy bár Magyarországon a parlament idén áprilisban leszavazta a vallási törvény megszorítására vonatkozó javaslatot, a kormány a nagy, "történelmi" felekezetekkel kedvezőbben bánik, mint a vallási kisebbségekkel.
A washingtoni dokumentum az elmúlt évekhez hasonlóan részletesen foglalkozik a "leggyorsabban növekvő magyarországi vallási közösségként" említett Hit Gyülekezetével. A Colin Powell külügyminiszter által jegyzett jelentés kiemeli, hogy az adóhatóság által indított vizsgálatok nem bizonyították a Hit Gyülekezete ellen felmerült vádakat.
A Nemzetközi Vallásszabadság Hivatalát 1998-ban alapította az akkori amerikai külügyminiszter. A hivatal évente jelentést készít a világ országainak helyzetéről az adott országokban működő amerikai nagykövetségek, kormányzati hivatalok, civil és jogvédő szervezetek, akadémiák, a média, valamint az ENSZ segítségét felhasználva. A hivatal igyekszik tekintetbe venni a történelmi, kulturális és a vallásszabadsággal kapcsolatos hagyományokat minden országban, hiszen ahol századokon keresztül uralkodó szerepet játszott egy bizonyos vallás, ott nehéz a mind vallási, mind kulturális szempontból kihívást jelentő új, spirituális mozgalmak elfogadása.
Ugyanakkor a jelentés hangsúlyozza, hogy a hagyományokat és a kultúrát nem szabad ürügyként felhasználni olyan törvények és politikai irányvonalak elfogadására, amelyek korlátozzák a vallásos hitet, illetve annak legitim megnyilvánulásait. A nemzetközi szerződések ugyan megengedik a vallásszabadság korlátozását, de csak abban az esetben, ha egy vallás mások szabadságjogait veszélyezteti (legszélsőségesebb esetben az élethez való jogot), és még ebben az esetben is a legkörültekintőbben, és amennyire csak lehet, "a vallások közötti diszkrimináció alkalmazása nélkül" – szögezi le a jelentés.
A vallásszabadság korlátozása és hiánya
Az ENSZ közgyűlése 1948-ban fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely szerint a vallásszabadságra való igény az ember legmagasabb rend? törekvése.
A tizennyolcadik cikkelyben a tagországok megerősítették, hogy mindenkinek joga van a gondolati-, lelkiismereti- és vallásszabadsághoz, beleértve azt a jogot is, hogy az ember megváltoztassa vallását és kinyilvánítsa azt egyedül, illetve másokkal együtt, a nyilvánosság előtt vagy a magánéletben.
Száznegyvennégy ország írta alá a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményét, amely elismeri: minden embernek joga van ahhoz, hogy maga válassza meg vallását, illetve meggyőződését, és azt kinyilvánítsa istentisztelet, rítusok, szokások és tanítás keretében. Az egyezmény minden aláírója vállalta, hogy "vallása alapján senkit nem diszkriminál".
Sajnos a vállalt kötelezettségek ellenére hatalmas különbség van az ígéretek és a gyakorlat között: a világ lakosságának jó része olyan országban él, ahol a vallásszabadság csak korlátozottan érvényesül, vagy egyáltalán nem is tartják be. Több olyan totalitárius, illetve autoriter rezsim létezik, amely igyekszik uralma alatt tartani a gondolat és a kifejezés szabadságát, ezen belül a vallásszabadságot is. Az idei jelentés ilyen országnak nyilvánítja Afganisztánt, Burmát, Kínát, Kubát, Laoszt, Észak-Koreát és Vietnámot. Ezek a rezsimek az állam ellenségeiként kezelik a vallási csoportokat, mivel vallásgyakorlatuk veszélyt jelent az uralkodó ideológiára nézve (hiszen követőik lojalitása az állam fölött álló valóságra irányul), vagy a vallás tartalma, illetve a csoport etnikai összetétele szúr szemet a hatóságoknak.
A közismert afganisztáni atrocitások mellett más ázsiai államokban is korlátozott a vallásszabadság. Burmában a kormány egyes területeken megtiltotta keresztény papoknak a térítést, a katonák pedig veréssel próbálják "lebeszélni" a misszionáriusokat munkájuk végzéséről. Korlátozzák a Biblia és más keresztény anyagok kiadását is, a keresztény felekezetek templomépítése elé komoly akadályokat gördítenek, mivel a muszlimok – állításuk szerint – nem tudnak új mecseteket emelni.
Kínában az elmúlt időszakban romlott a vallásszabadság helyzete – áll a jelentésben; a kormány nem akarja, hogy akár az ő, akár a Kínai Kommunista Párt fennhatóságán kívül hatalmi központ alakuljon ki. Egyre erősebb és átfogóbb állami kampányt folytatnak a Falun Kung nev? spirituális mozgalommal szemben. Néhány követőjük a börtönben belehalt a kínzásokba és a rossz bánásmódba. Tibeti buddhistákat is kínoztak, miután politikai tevékenységükért bebörtönözték őket. A tibetieknek megtiltották, hogy elismerjék a dalai láma fennhatóságát. Némely területen Kínában katolikus és protestáns házi gyülekezeteken ütöttek rajta, és elüldözték őket. A nem bejegyzett felekezetek állandó fenyegetettségben élnek, elkobozzák vagyonukat és kiutasítják őket az országból.
Ugyancsak súlyos a helyzet Kubában, Laoszban, Észak-Koreában és Vietnámban, ahol főként a protestáns és neoprotestáns keresztények vannak kitéve a zaklatásoknak. Kubában a teljes evangéliumi gyülekezeteket az állam nem hajlandó hivatalosan bejegyezni, ami maga után vonhatja, hogy illegális gyülekezéssel vádolják meg őket. Laoszban a hatóságok több száz keresztényt kényszerítettek hitük megtagadására, a közalkalmazottakat pedig azzal fenyegették, hogy elveszítik hivatalukat, ha nem írják alá a nyilatkozatot hitük elhagyásáról. Észak-Koreában a be nem jegyzett felekezetek tagjait verik, letartóztatják, és arról is érkeztek jelentések, hogy megölik őket vallási meggyőződésük miatt. Különösen a térítőket és a tengerentúli evangéliumi kapcsolatokkal rendelkezőket fenyegeti kemény büntetés, akár halál is. Vietnámban az állam beavatkozik a felekezetek életébe: kinevezi a felekezeti vezetőket, illetve némely esetben vétóval él megválasztásukkal kapcsolatban. A vallásszabadság megszegésének vádjával tartóztattak le vallásukat békésen gyakorló protestáns keresztényeket.
Vannak azonban olyan kormányok is, amelyek bár nem szándékoznak átfogó hatalmat gyakorolni a kisebbségi vallások fölött, mégis ellenségesek egyes "ritka" vallási irányzatokkal, esetleg egyes képviselőikkel szemben, akiknek tevékenységét "a biztonságra veszélyesnek" értékelik. Az iráni, iraki, pakisztáni, szaúdi, szudáni, türkmenisztáni és üzbegisztáni kormányok igyekeznek megfélemlíteni egyes vallási csoportokat, áttérésre akarják rávenni tagjaikat, vagy éppen az országból való elmenekülésüket igyekeznek elérni. Iránban a bahaiellenes és antiszemita érzelmeket a kormány politikai okokból korbácsolja fel. Pakisztánban az istenkáromlási törvény szolgál ürügyül a vallási kisebbségek támadására, míg a bíróságokon bevett gyakorlat, hogy a nem muszlimok vallomása egyes ügyekben nem olyan súllyal esik a latba, mint az iszlám híveké. A diszkriminatív törvénykezés hozzájárul a vallási intolerancia légköréhez, melynek következtében időről időre erőszakos támadások célpontjai lesznek a keresztények, hinduk és az el nem ismert muszlim irányzatok hívei.
Szaúd-Arábiában nincs vallásszabadság – állapítja meg az amerikai jelentés. A kormány mindenki számára kötelezővé teszi az iszlám vallást, és megtiltja minden más vallás nyilvános gyakorlását. Bár hivatalosan elismerik azt a jogot, hogy a magánéletben ki-ki szabadon válassza meg vallásgyakorlatát, a valóságban azonban a hatóságok időről időre beavatkoznak a nem muszlimok magánházaknál zajló istentiszteleteibe. A szaúdi vámtisztek elkobozzák, illetve cenzúrázzák a sértőnek ítélt anyagokat, mint például a Bibliát és a vallási tartalmú videoszalagokat. Szudánban a kormány erősen korlátozza
a keresztények tevékenységét, és néhány nem hagyományos iszlám áramlatét is. A nem muszlimoknak tilos a térítés, a hitelhagyás pedig főbenjáró bűnnek számít. A kormány betiltotta a nagy, nem muszlim gyülekezeteket, a külföldi katolikus papok vízumát pedig nem hosszabbították meg. A nem muszlimokat gyakorlatilag másodrend? állampolgárokként kezelik Szudánban. Legtöbbször vallásuk miatt hurcolnak el asszonyokat és gyermekeket rabszolga-kereskedők, hogy az ország más részein eladják őket.
Türkmenisztánban, a volt szovjet köztársaságban is a be nem jegyzett vallási csoportokkal, leginkább az evangéliumi keresztényekkel gyűlik meg a hatóságok baja. Bebörtönzik, kínozzák őket, vagyonukat gyakran elkobozzák. Az ashabadi önkormányzat két protestáns gyülekezetet is kilakoltatott azokból a házakból, ahol istentiszteleteiket tartották. Négy baptistát megkínoztak, miután vallásos irodalmat találtak kocsijukban. Üzbegisztánban elterjedt a hír, hogy egy vallási meggyőződése miatt letartóztatott muszlimot halálra kínoztak.
Állami diszkrimináció
Az amerikai külügyi jelentés megemlíti, hogy több országban – Egyiptomban, Indiában, Indonéziában és Nigériában – annak ellenére, hogy vannak a vallási diszkrimináció ellen irányuló törvények, a hatóságok nem mindig tartják be következetesen azok rendelkezéseit. Egyiptomban a palesztin intifáda megújulása óta megerősödött az antiszemitizmus, míg Indiában több államban továbbra is erősek a muszlimok és hinduk, valamint a hinduk és keresztények közötti feszültségek. Nigériában is a keresztény-muszlim ellentétek okoznak zavargásokat.
Az üldözésekről szóló beszámolók mellett a jelentés utal arra, hogy egyes kormányok olyan törvényt hoztak, amely az országban domináns vallásokat előnyben részesíti, míg más, kisebbségi vallásokat igyekszik háttérbe szorítani. Gyakorta olyan országokra jellemző ez a helyzet, amelyek hosszú kommunista uralom alól szabadultak fel, mint például Belorusszia, Bulgária, Grúzia, Románia, Oroszország és Jugoszlávia, amelyekben a hatalom és a média a nem hagyományos irányzatok miatti félelmében kongatja a vészharangot. Izraelben feszültségek mutatkoznak a zsidó és nem zsidó felekezetek, valamint az ortodox és nem ortodox irányzatok között. A jelentés egyértelműen rámutat, hogy a nyugati országok háza táján is van mit rendbe tenni: Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország diszkriminatív törvényeket hozott a nem hagyományos vallási csoportok ellen, holott valójában "békés és nyílt" gyülekezetekről van szó. Azok az új törvények és kormányzati politikák, amelyek kriminalizálják és megbélyegzik egyesek vallásgyakorlatát, kockázatot jelentenek a vallásszabadság számára – írja a jelentés. Ausztriában főként a Jehova Tanúi ellen folynak támadások, kormányzati szervek támogatásával. Belgiumban a rendőrség idén februárban másodszor ütött rajta a szcientológusok brüsszeli központján, ahonnan különféle dokumentumokat vittek el. A szcientológusok panasszal fordultak az ENSZ-hez. Franciaországban 2001 májusában a törvényhozás megszavazta az új vallásügyi törvényt, amely lehetőséget teremt bármely olyan szervezet feloszlatására, melynek vezetőit legalább kétszer bűnösnek találták bizonyos bűntettek bármelyikében. A vallási szervezetekre is vonatkozó törvény által megnevezett bűntettek némelyike meglehetősen kétértelm?: itt szerepel például a "pszichológiai vagy fizikai alárendelés" vagy "a tudatlanság, illetve gyengeség állapotával való visszaélés". Németországban "szektaszűrőt", helyesebben "szcientológiaszűrőt" használ az állam, azaz mielőtt szerződést kötne egy magáncéggel, kivizsgálja, hogy a vállalatnak nincs-e szcientológus tagja. Ha a "teszt" pozitív, a cég elesik a szerződéstől.
Rehabilitált Hit
Magyarországgal kapcsolatban a jelentés rámutat, hogy bár nincs államvallás, a négy "történelmi egyház" és néhány más felekezet olyan előjogokban részesül, amelyek más hitek számára hozzáférhetetlenek. A hagyományos becslések szerint a hívek hatvannyolc százaléka katolikus, huszonegy százalék református, négy százaléka evangélikus, míg kevesebb mint egy százalékuk judaista. A washingtoni jelentés szerint a maradék négy százalékon a többi felekezet osztozik, melyek között a legnagyobb a Hit Gyülekezete, "egy magyar evangéliumi keresztény mozgalom". Ugyanakkor a felmérések szerint az emberek ötvenöt százaléka a maga módján vallásos, közel harmada pedig nem vallásos.
2001 áprilisában a parlament nem szavazta meg azt a törvénymódosítást, amely megszigorította volna a vallásügyi törvényt. A törvényjavaslat megadta a vallás definícióját és azon tevékenységek listáját, amelyek alapján eldönthető lett volna, mely csoportok nyernének azzal, ha egyházi státust kapnának. A főügyészt felhatalmazták volna az egyházak közötti különbségtételre azok társadalmi szerepvállalásától függően. Az országban történelmi léptékkel mérve csak rövidebb ideje működő felekezetek aggodalmai szerint a tervezet alkalmat szolgáltatott volna az üldözésre, és leszűkítette volna a vallásszabadságot.
A jelentés utal arra, hogy bár nem kötelező templomba járni, illetve a hivatali eskü letétele során vallási ceremónián részt venni, mégis több közéleti személyiség nyilvánosan teszi ezt, mint például Orbán Viktor miniszterelnök.
A kormány a nagyobb felekezetekkel kedvezőbben bánik, mint a vallási kisebbségekkel. A 2000 decemberében elfogadott törvénymódosítás szerint a történelmi felekezeteknek tett felajánlások az adóból levonhatók. Történelmi felekezetnek az a közösség számít – magyarázza a jelentés –, amely vagy legalább száz éve jelen van az országban, vagy legalább harminc éve be van jegyezve (mivel a kommunista uralom alatt nem lehetett bejegyezni új egyházakat, ez gyakorlatilag az 1925 előtt bejegyzett felekezetekre vonatkozik), vagy a felajánlók száma eléri az összes adózó egy százalékát (43 ezer ember).
A jelentés azt is aláhúzza, hogy a 2000-ben a Hit Gyülekezetével szemben lefolytatott APEH-vizsgálat nem tudott egyetlen vádat sem bebizonyítani. "A Hit Gyülekezete, amely húsz éve létezik, a legdinamikusabban növekedő vallási közösség Magyarországon. Teljes evangéliumi, keresztény karizmatikus egyház, melynek tagjait fegyelmezett vallási élet, lelkesedés és a fiatalok felé fordulás jellemzi, ami kiváltotta az ország idősebb, hagyományos gondolkodású részének bizalmatlanságát" – írja a washingtoni külügyminisztérium jelentése.
2001. 11. 30. (V/48)
