Egy iraki tisztviselő például a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva a katasztrófát Allah bosszújának nevezte: "Boldogok vagyunk, hogy az űrsikló felrobbant. Isten meg akarta mutatni, hogy az ő ereje nagyobb, mint az amerikaiaké, akik megsértik országunkat. Isten bosszút áll értünk." A mások gyásza felett örvendő Szaddám-na-csalnyik azt is felemlegette, hogy Ilan Ramon, az izraeli űrhajós részt vett a Bagdad melletti atomreaktor 1981-ben történt lebombázásában.
Abu Hamza, a terroristák támogatásával is megvádolt londoni imám egyenesen a "Gonosz Hármasság" elleni ítéletről beszélt. A Columbián "amerikai keresztények, egy izraeli cionista és egy indiai születés? hindu repültek. Ez a hármasság az iszlám elleni gonoszság forrása" – adta tudtul nyilatkozatában az imám.
Bár a hivatalos palesztin vezetés részvétét nyilvánította a tragédia miatt, a palesztin média hangsúlyozta azt a tényt, hogy az űrsikló Texas állam Palestine (Palesztina) nev? kisvárosa felett esett szét. Ebből a jelből világosan látható – vélték a kommentátorok –, hogy Isten a palesztinok ügyét támogatja Izrael és Amerika agressziójával szemben.
Egészen más szempontból, Izraelben is sokan gondolkodnak a történtek spirituális értelmezése felől. Elsősorban a Midrás azon állítása miatt, amely szerint a Messiás addig nem fog eljönni, hogy megváltsa a zsidóságot, amíg a zsidó nép nem lesz egységes. Önmagában nehezen érthető, hogy ez az állítás miért pont a Columbia tragédiája kapcsán került előtérbe, azonban az űrhajó legénységének izraeli pilótája, Ilan Ramon, a tudományos célokon túl utazását egyfajta egységteremtő missziónak is szánta, amellyel fel akarta hívni az Izraelben és a diaszpórában élő zsidóság figyelmét a zsidó nép egységének fontosságára.
Ennek érdekében, noha ő maga nem volt vallásos, elhatározta, hogy néhány fontosabb vallási előírást mégis megtart a világűrben. Így például csak kóser ételt fogyasztott, és Jeruzsálem felett repülve elmondta a Smá Jiszráel imádságot. Magával vitte egy tizennégy éves, Auschwitzban meggyilkolt zsidó fiú rajzát is a világűrbe, továbbá a Zsoltárok könyvének egy példányát és egy holokausztot túlélt Tóra-tekercset is. Ez utóbbi az Isten által egyesített zsidóságot volt hivatott szimbolizálni, és ezért most sokan úgy értelmezik a történteket, hogy az egység álma foszlott szét, amikor a tekercs Ilan Ramonnal és társaival együtt elégett Texas felett. Mintha erre a sérülékeny helyzetre utaltak volna Ramon múlt csütörtökön mondott szavai a világűrből: "A világ innen fentről gyönyörűnek látszik, annyira békés, annyira csodálatos és annyira törékeny!"
Izraelben a tragédiák már a kultúra részévé váltak, és a fájdalom, a gyász beépült a nyelvbe és a mindennapi beszédbe – írta cikkében a Haarec cím? lap publicistája, Bradeley Burston. Így például a modern héber nyelvben az űrre használt kifejezés, a chálál nemcsak hatalmas ürességet jelent, hanem egy megölt személyt, elesett hőst is. Izraelben ezért vannak, akik úgy gondolják, hogy ezt az utóbbi jelentést a mostani eseményre nézve kódolta bele Isten előre az űrt jelentő héber szóba.
Bibliai űrkutatók
Az események ilyesfajta értelmezései azonban többnyire önkényesek, és általában nem is harmonizálhatók a bibliai világnézettel (lásd keretes írásunkat az ómeneknek a különböző kultúrákban betöltött szerepéről). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Biblia nem foglalkozik a világűrrel, és nem mond semmit az űrkutatással kapcsolatban. A Szentírásban különösen a Zsoltárok könyvében, Jób könyvében, valamint egyes prófétáknál találhatók ezzel kapcsolatos szövegrészek, amelyek alapján számos bibliakutató úgy véli, hogy a világűr egy kozmikus csapás jegyeit hordozza magán, amely Isten ítéletének következtében érte el a kozmoszt még jóval az ember teremtése előtt.
Bár a Biblia ennek az ítéletnek az okát nem hozza nyilvánosságra, feltehetően az Ádám előtt élt ősi civilizációk Isten-ellenes lázadásával hozható kapcsolatba. Egyes bibliamagyarázók még azt is megkockáztatják, hogy a virágzó ősi civilizációknak egy a földihez hasonló, ám kozmikus méret? özönvíz vethetett véget, és esetleg ennek a nyomai őrződtek meg a különböző bolygókon fellelhető jégrétegek, illetve a jégből álló égitestek formájában.
Állításukat Mózes első könyvének bevezető soraira alapozzák: "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és puszta lett, és sötétség lett a mélység színén
" A kietlen és puszta (tohu és bohu) kifejezés a Biblia más helyein Isten ítéletével van kapcsolatban, így okkal tételezhető fel, hogy itt is egy büntető ítéletre történik utalás, amelynek következtében a korábban egyszer már virágzó Föld bolygó kietlenné és pusztasággá vált. Eszerint az első versszakban leírt teremtés ("kezdetben teremtette Isten az eget és a földet") és a második versszakban leírt ítélet között ("a föld pedig kietlen és puszta lett") akár évmilliók is eltelhettek.
Isten az ítéletet követően akkor avatkozhatott be újra a Föld állapotába, amikor elhatározta, hogy megteremti az embert. Ehhez a "katasztrófa sújtotta övezetnek" legalább egy részét újjá kellett teremtenie. Így népesült be újra növényekkel és állatokkal a Föld.
Felmerül a kérdés, hogy vajon tudható-e valami a "katasztrófa sújtotta övezeten" kívüli valóságról is a Biblia kozmogóniája és kozmológiája alapján? A világmindenség felépítését a teológusok többsége Pál apostol híres beszámolójából vezeti le: "Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (
) elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember (
) elragadtatott a Paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embereknek kibeszélnie." (Korinthosziakhoz írt második levél 12:2–4) Ez alapján a világmindenség alapstruktúráját a három különböző ég alkotja. Az első ég a Földhöz legközelebb eső szféra, a második ég ezen túl maga a kozmosz. Az első két ég által határolt világ együttesen alkotja azt a "katasztrófa sújtotta övezetet", amelyet Isten ítélete sötétté és kietlenné tett.
A harmadik ég, amelyről azt állítja Pál apostol, hogy itt található a Paradicsom, alighanem Isten lakóhelye is, amelyet a Biblia valamilyen kozmikus tájolással – amely innen a Földről nehezen értelmezhető – sok esetben a "messzi északra" helyez. Erről a "messzi északon" lévő világról azt is elárulja, hogy a kozmoszon túl van: "Ő terjeszti ki északot az üresség (az eredeti kifejezés egyben a világűrre használatos héber szó) fölé, és függeszti föl a földet a semmiség fölé. " (Jób könyve 26:7)
Ómen vagy ámen: jelentenek-e valamit az előjelek?
2003. 02. 07. (VII/6)
