A brit 42-es kommandósok egyik katonája Umm Kaszrban iraki gyerekekkel. A szabadság öröme Fotó: Reuters
Aztán ott van a taxisofőrök állandó szitoközöne, akik vagy egyszerűen otthagyják a várakozó amerikaiakat és nem hajlandók felvenni őket, vagy hosszadalmas tirádákat kell végighallgatni tőlük, míg végre eljutnak az úti céljukhoz. Ha volt valaha rossz üzlet, ez az: nemcsak hogy letámadnak, de még fizetsz is érte.
Mit lehet tenni, ha valaki csak egy ártatlan amerikai turista, aki szeretné megnézni Párizsban a Louvre-ot? Nos, a USA Today szolgál néhány jó tanáccsal a címlapon, olyannal, amiről életemben nem gondoltam, hogy valaha ilyet fogok olvasni. Azt javasolják a külföldre utazó amerikai turistáknak, hogy tartsák titokban azt, hogy amerikaiak. Az ötletek között volt például az is, hogy ne beszéljenek olyan lármásan, mert az amerikaiak híresek arról, hogy mekkora zajt tudnak csapni; ne viseljenek olyan öltözékeket, amelyeket nyilvánvalóan hazafias érzületről árulkodó jelzések díszítenek, mint mondjuk az amerikai zászló; és lehetőleg ne traktálják azonnal a taxisofőrt azzal, hogy együtt szoktak golfozni George W. Bushsal, vagy hogy menynyire szeretnek Texasban vadászni.
Az Angliában töltött tizenegy év során, ahol rabbiként az Oxfordi Egyetemen tanítottam, megismerkedhettem azzal a szokással, hogy nem egy brit zsidó leveszi a kipáját, amikor bejön az egyetemre, később pedig a munkahelyén, nehogy a felettesei vagy antiszemiták részéről támadás érje őket.
Ki gondolta volna, hogy valakinek, aki a történelem leghatalmasabb nemzetéhez tartozik, el kelljen dugnia a Szabadság-szoborral díszített pólóját, ha a Diadalív alá áll?
Kétezer éven keresztül a zsidókban ugyanaz a kérdés motoszkált, mint ma egyre több amerikaiban: Miért gyűlölnek minket? Lehetséges volna, hogy ugyanazok az antiszemitizmust kiváltó okok bújnának meg az Amerika-ellenes érzések mögött is?
Oxfordban hallhattam az összes akadémiai érvelést az antiszemitizmus okairól, de csak néhány volt közülük olyan világos magyarázat, mint amiről az első lejegyzett népirtó antiszemita, a bibliai Hitler, Hámán beszélt. Ő a következő szavakkal kérte Ahasvérus királytól a felhatalmazást arra, hogy legyilkolhassa az
összes zsidót az ősi perzsa királyság területén: "Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől."
A zsidó egyedülállósága, a zsidó sajátságossága, annak az elutasítása, hogy elvegyüljön és másokhoz hasonlóvá váljon, ez volt az, ami haragot szított Hámán kebelében. Miért zárkóztok el, ti, a zsidók? Miért nem váltok olyanná, mint mindenki más? Azt hiszitek talán, hogy különbek vagytok nálunk?
Adjuk ehhez még hozzá a zsidók hajlamát arra, hogy előmozdítsák a társadalmi igazságosságot és azt az elkötelezettséget, amivel támogatják az erkölcsösséget, és máris megkapjuk a receptet arra, hogyan kell gyűlölni az idegent, aki nemcsak hogy elutasítja a mi életstílusunkat, pedig itt él közöttünk, hanem
mindennek a tetejébe még kisebbségi komplexust is kelt bennünk.
A Talmud azt mondja, hogy a Sínai-hegy (szó szerint "a bűn hegye") azért kapta a nevét, mert miután a zsidók átvették a Tórát, és elkötelezték magukat az erkölcsileg tiszta életre, így a világ összes többi lakója erkölcstelennek tűnt fel, ezért aztán hevesen rájuk zúdították minden ellenséges érzelmüket.
Ugyanez az ellenszenv érzékelhető az európaiak részéről George W. Bush iránt. Bush előtt az európaiak úgy tekintettek az amerikaiakra és úgy beszéltek róluk, mint akikkel osztoznak a Nyugat örökségén. De aztán jött Bush, és vele borult az egyetértés. Bush jófiúkra és rosszfiúkra osztotta a világot, olyanokra, akik velünk vannak, és olyanokra, akik ellenünk. Istent emlegeti minden lehető alkalommal. És ezzel azt az érzést kelti az európaiakban, hogy ők kevésbé értékesek.
Ki ez a fickó? Azt hiszi talán, hogy ő különb nálunk? Mi van, talán mi nem vagyunk erkölcsösek? Hé, még jobbak is vagyunk nála! Ő háborút visel, mi a béke emberei vagyunk. Így aztán, ahogy a világ nemzeteinek folyton irtania kellett a zsidók erkölcsről és igazságról szóló üzenetét – először úgy, hogy a hírvivőit ölték meg, szó szerint, majd amikor ez már nem volt divat, elkezdték kétségbe vonni az indítékaikat, és azzal vádolták őket, hogy világuralomra törnek – ugyanígy követnek most el jellemgyilkosságot Bush ellen.
Akarják tudni, mi az igazi oka annak, hogy Bush Irakba megy? Mi megmondjuk: az a sok duma a jóról meg a gonoszról mind csak dajkamese. Az olaj kell neki, a fenébe is! Új gyarmatot akar Amerikának. Ez a Pax Americana. Lehet, hogy keresztény, de az elképzelései zsidók. Nem fogja alább adni a világuralomnál.
Busht most még egy virginiai kongresszusi képviselő és mások is azzal vádolják, hogy a zsidók bábja, csak azért támadja meg Irakot, mert az amerikai zsidó érdekeket szolgálja, és legfőképp Izraelét.
Szóval a zsidó képmutatók, akik erkölcsről beszélnek, de valójában csak át akarják venni az uralmat a világ felett, most az érdekeik szolgálatába állították George W. Busht is, egy másik képmutatót, aki csak beszél az erkölcsről, de valójában csak át akarja venni az uralmat a világ fölött.
Az arabok Izrael iránt érzett gyűlöletének gyökere az az egyszer? tény, hogy Izrael miatt az arabok rossz színben tűnnek fel. Izrael demokrácia, az arabok ellenben önkényuralom alatt élnek. Izrael írástudó, ellenben az arabok milliói, szomorú, de írástudatlanok. Az arabok azt állítják magukról, hogy erősek, Izraellel szemben viszont gyengének bizonyultak. Izrael egy idegen bacilus, ami megfertőzi az arabok méltóságérzetét.
Éppígy George W. Bush miatt az európai vezetők most rossz színben tűnnek fel, gyengének látszanak. Nem állnak készen arra, hogy harcoljanak a meggyőződésükért, mivel nincsen meggyőződésük. Nem arról van szó, hogy ők franciául beszélnek, Bush meg angolul. Inkább arról, hogy Bush a jó és a rossz bibliai nyelvét beszéli, ők viszont a mai kor "Kössünk egymással üzletet" nyelvét.
Több mint egy évtizedes európai tartózkodásom meggyőzött arról, hogy az európaiak
tobzódnak a kényelmes létben (és abban a nemtörődöm, lezser légkörben, ami miatt Európa az amerikaiak egyik legkedveltebb vakációs úti célja). Így aztán, amikor azt hallják, hogy egy Szaddám Huszein nev? tömeggyilkos több mint egymillió embert pusztított el a saját népe közül, nem kapnak azonnal a kardjukhoz.
Az első reakciójuk ez: Muszáj tennünk valamit ezzel kapcsolatban, vagy elég biztonságos az is, ha nem veszünk róla tudomást?
Az európaiak gyűlölik George W. Busht, mert agitátornak látják, olyan valakinek, aki felkavarja az állóvizet, amikor ők másra sem vágynak, mint békére és nyugalomra. A zsidókat ugyanezen okból kifolyólag gyűlölik.
Mózestől Ézsaiáson át Jeremiásig a zsidók rendszeresen kikeltek az igazságtalanságok ellen, és kárhoztatták az elnyomást. Mózes nem akkor vált vezetővé, amikor elmondta az első tüzes beszédét egy pártgyűlésen, hanem mivel nem volt hajlandó elfordítani a fejét, amikor azt látta, hogy egy héber rabszolgát ütöttek, és nem volt hajlandó úgy tenni, mintha semmit nem látott volna. Leütötte az egyiptomit, és megmentette az elnyomott rabszolgát, bár ezzel örökre eljátszotta az elkényeztetett egyiptomi hercegi életet.
Ha Mózes annak idején Jacques Chirac bibliai politikaiskolájába járt volna, inkább fegyverzetellenőröket küldött volna maga helyett Egyiptomba, hogy elszedje a korbácsot az egyiptomiaktól, ezt követően pedig tárgyalásokat kezdett volna velük, hogy valami hasznot hajtó megegyezést kössenek, és közösen építsék fel a piramisokat.
Amerika és a zsidók összefogtak, hogy az uralmuk alá hajtsák a világot. De ez a hódítás az eszmékre irányul, nem hadseregekre, és biztosra vehetjük, hogy amikor visszakapjuk őket, sokkal jobb formában lesznek, mint amikor elvették őket.
(A szerző rabbi, televíziós műsorvezető, könyvei számos nyelven, köztük magyarul is bestsellerré váltak. Ez a cikke a Jerusalem Post cím? lap internetes kiadásában jelent meg, fordította: Földvári Katalin.)