Darth Vader, alias David Prowse dedikál. Aláíró-olvasó találkozó Fotók: Benke Zsuzsanna
Miután hosszas tanakodás után leszurkoljuk az 1600 forintos napijegyet, és nagy nehezen számlát kérünk a zsűriasztalbútor mögött ülő szervezőktől, a nagy felfedezők merészségével beljebb hatolunk.
Látnivaló pedig van bőven. A Hatalom kártyái elnevezés? pakli bárkinek ajánlható, aki megunta az ulti-kanaszta-autóskártya háromszöget. Stüszi vadász helyett például a Kék testvér elnevezés? kártyalapon ez áll: "A Kék testvért dermesztő aura veszi körül, lehelete jéggé fagyasztja azt, amihez hozzáér." Akkor mi sem babráljuk tovább, pedig most akciós áron kínálják.
Egy kis kultúra, csillan fel szemünk. Az angol nevű, de polgári életükben magyar nevet használó írók némelyike öt-tíz könyvvel szerepel az asztalokon, jelezve, hogy a mennyiség-minőség marxista tétel a múlt csökevénye. Az előtérben a könyveken kívül (melyek közt sci-fi egy-két robotlövöldözős, számítógépes játék ihlette regényen kívül nem akad) marad még érdekesség: Gyűrűk ura-, Mátrix-bábuk kelletik magukat m?anyagban. Elég átlátszóak. A Star Wars-világ szereplői is büszkén feszítenek fröccsöntött jelmezükben, várva a vásárlók rohamát. Mi majdnem rohamot is kapunk, mert az egyik leghírhedtebb horrorfilm, a Hellraiser figurája is kereskedelmi forgalomba került – biztosan jó ajándék, karácsonyfa alá, újfajta esti mesét felolvasni, hiszen ma már a legkisebb királyfik is Merdzsóval járnak.
Persze egy országos találkozó nem sokat ér előadások nélkül. Az elsőt, amelyet van szerencsénk meghallgatni, az egyik hazai fantasy-könyvkiadó illetékese tartja; a zöld mackónadrágos, barna zoknis, ámbár szemüveges férfi a könyvkiadás sanyarú helyzetét ecseteli a színházterem mintegy húszfős hallgatósága előtt.
Feltűnő egyébként, hogy a négynapos rendezvény szombati napján mennyire kevesen vagyunk, alig százan, beleértve a mosolygós, de szerepjátéktól meg nem érintett nyugdíjas rendezőket is.
Néhány előadás kimondottan misztikusnak hangzik – már a címe alapján. Mi, földhözragadtak, a japán rajzfilmek, az úgynevezett anime-ok alapján készült számítógépes játékokról szóló darabra vagyunk kiéhezve. A teremben a hátunk mögött egy kisnyugdíjas, madárijesztőre hasonlító Yoda-kézirajz függ a falon, amely, mi tagadás, jókedvre derít minket. Az előadás sajnos nem. A fiatal fiú valószínűleg néhány percet készülhetett érdemben mondandójára, de ezt azzal hangsúlyozta, hogy vagy ötszáz képet mentett le az internetről a témában. A számítógépes játékok történetével kezdi, és a kínos kudarcok úgy váltják egymást, mint időgépben az utasok. Nem elég, hogy a Super Mario-játékokkal kapcsolatban egy színes bőr? lány kiigazítja értesüléseit, de a projektoron megjelenített monitor képe meglehetős realitással adja vissza a programhibákat is. A gép valószínűleg csak azért nem fagy le, mert az esőtől eltekintve viszonylag nyárias a levegő. Miután a copfos srác előadásában ezredszer ejti ki az "igazából" szót, bölcsészórákon edződött fülünk nem bírja tovább. Amúgy is vár minket a Tolkien-nyelvóra.
A Gyűrűk ura világhír? írója nem brókerként kereste a betevőt, mert arra is maradt ideje, hogy regényéhez három különféle nyelvet is kitaláljon, komplett nyelvtannal, szótárral (még ha a Rigó utcában ezt nem is fogadják el).
2003. 07. 11. (VII/28)
