Zarándokok Besztercebányán a pápa érkezését várják. Rendületlenül Fotó: Reuters
1978 olyan különleges év volt, amelyben három pápa is uralkodott. A VI. Pál halála után megválasztott I. János Pál 33 nappal trónra lépése után váratlanul meghalt. A "mosolygós pápa", ahogy a korabeli újságcikkek Albino Lucianit nevezték, egyes vélemények szerint azzal hívta ki maga ellen a sorsot, hogy nyilvánosságra akarta hozni a vatikáni Banco Ambrosiani csődjéért felelős magas rangú pápai tisztségviselők listáját. A gyanút a mai napig táplálja az, hogy az elhunyt pápát a boncolás helyett 24 órán belül bebalzsamozták, így a kitűnő egészségi állapotnak örvendő korábbi velencei bíboros halálának okáról nem készült orvosi jelentés.
A sebtében újra összehívott konklávé kompromisszumos jelöltként meglepetésre a krakkói érseket, Karol Wojtylát választotta meg.
Wojtylának még fiatal korában megjövendölte a híres olasz misztikus szerzetes, Pio atya, hogy egy nap pápává választják majd.
A fiatal, alig ötvennyolc éves egyházfő már a második külföldi útján politikai vihart kavart. 1979 nyarán Lengyelországban nyilvánosan kiállt az akkor formálódó Szolidaritás szakszervezeti mozgalom mellett, amivel kivívta Moszkva haragját és Ronald Reagan szimpátiáját. A pápa szerepét a kelet-európai rendszerváltásban és a kommunizmus összeomlásában ellentmondásosan ítélik meg a katolikus hívek és a történészek. Az előbbiek szerint Wojtyla pápa a fatimai látomás beteljesítéseként egymaga pecsételte meg a kommunizmus sorsát, míg a szakemberek ezt inkább a Reagan által indított csillagháborús fegyverkezési versenybe belerokkant szovjet rendszer bukásával magyarázzák. Tagadhatatlan azonban, hogy a vatikáni diplomáciának volt szerepe a rendszerváltásban, például az 1989-es máltai Bush–Gorbacsov találkozó tető alá hozásában.
A kilencvenes évek elején a világutazó, könyveket író, a rózsafüzért zenei aláfestéssel CD-lemezre mondó pápa népszerűségének a tetőpontjára érkezett. A Time magazin 1994-ben az év emberének választotta II. János Pált. Az évtized második fele azonban egyre több csalódást is hozott a pápa számára. Kelet-Európában a nagyarányú állami támogatások dacára sem sikerült véghezvinnie az újraevangelizálási programot. Politikailag az öbölháború elutasítása, a Fidel Castróval történt havannai kézfogás, a közel-keleti válságban való egyoldalú állásfoglalásai, végül pedig Szaddám Huszein rendszerének védelembe vétele meghidegítette az Egyesült Államokkal való kapcsolatot. Brüsszelből pedig az unió csúcsvezetői küldtek üzenetet a Vatikánnak, amikor elutasították, hogy az új páneurópai alkotmányban említést tegyenek a kontinens katolikus tradíciójáról.
A változások a világsajtó hozzáállásán is jól lemérhetőek. A Time az Év embere címlap helyett tavaly már a katolikus egyház válságáról és botrányairól közölt terjedelmes cikkeket. Az is figyelemre méltó, hogy Amerikában a The New York Times bestsellerlistáját több mint két hónapja egy élesen katolikusellenes kiadvány, a II. János Pál által rendkívüli kiváltságokban részesített Opus Dei rend állítólagos bűncselekményeit és nemzetközi összeesküvését leleplező thriller vezeti (Dan Brown: The da Vinci
Code).
Mindenestől Mária
2003. 09. 19. (VII/38)
