A zsidó újév, a rós hasaná az ősi kürtzengés ünnepének a továbbélése. Az őszi újév ezért sófárfújással kezdődik. A sófár egy rekedtes hangú ősi kürt, ami kos szarvából készül. Azért különös hangszer, mert hivatalos óra és naptár is volt egyben. Az atomóra és a greenwichi pontos idő meg a szinte mindenhova beépített rengeteg időmérő szerkezet korában talán furcsának tűnik ez.
A bibliai időkben azonban az időt a holdsarló változásaival mérték. A naptár akkor váltott elsejére, amikor tanúk igazolták, hogy látták az újhold sarlóját. Ekkor a Szanhedrin utasítására megfújták a sófárt.
Mivel a holdsarló igencsak vékony ilyenkor, és nehéz észrevenni, ezért ehhez az ünnephez az éber figyelem is hozzátartozik.
A sófár mint jelkép többnyire a visszatéréssel és a visszanyert élettel van kapcsolatban. E tekintetben már az anyaga is erőteljes jelkép. Nem készülhet másból, mint kosszarvból. Semmiképp sem lehet tülök, vagyis szarvasmarha szarva, amivel az aranyborjúra emlékeztetne. A sófár ugyanis arra a kosra emlékeztet, amit Ábrahám áldozott Istennek Mórija hegyén, amikor visszanyerte a fiát.
hetilap
