A sírok nem hallgatnak Jeruzsálemben

Ősi sír a jeruzsálemi Kidron-völgyben. Absalon vagy Zakariás?

Az elmúlt napokban új felismeréssel lett gazdagabb a bibliai régészet. Joe Zias, a jeruzsálemi Héber
Egyetemen működő Science and Archaeology Group tagja éppen az "Absalon sírjának" homlokzatáról készült fényképeket nézegette, mikor feltűnt neki egy közvetlenül naplemente előtt, súrlófényben készült felvétel. Ha a fotó más megvilágításban készült volna, valószínűleg nem is vette volna észre a homlokzaton díszelgő kopott feliratot. Ekkor Emil Puech, a jeruzsálemi École Biblique vezető munkatársa kíséretében a helyszínre ment, ahol pacskolatot (különleges papírból készült negatívot) készítettek a vésett szövegekről, amelyek három ismert bibliai szereplő nevét örökítették meg: "Ez Zakariás sírja, a mártíré, a kegyes papé, János apjáé" – így szólt az első szöveg Puech olvasatában. Nem másról van itt szó, mint Keresztelő János apjáról, Zakariás papról. Az egyik hagyomány szerint megkövezték őt a Templomban, bár vannak ennek ellentmondó irodalmi adataink is. A felirat alatt egy másik kopott név is olvasható volt: "Simeon", mellette a következő szöveggel: "Simeon nagyon igaz ember volt, és egy odaszánt vén, aki várt a nép vigaszára." A felirat szó szerint megegyezik a Lukács evangéliumának második fejezetében olvashatókkal: "És íme, vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és az az ember igaz és istenfélő volt, aki várta az Izrael vigasztalását, és a Szent Lélek volt őrajta." Mikor Mária és József a mózesi törvény előírásainak eleget téve bemutatja a csecsemő Jézust a jeruzsálemi Templomban, a kapuban álló Simeon próféta – akinek a Szent Lélek már korábban kijelentette, hogy addig nem hal meg, ameddig meg nem látja a Messiást kezébe vette és megáldotta a kisdedet.

Végül ugyanitt került elő egy Jakabra, Jézus testvérére, az első jeruzsálemi püspökre vonatkozó felirat is, amely szerint ő is itt volt eltemetve.

Puech szerint a Simeonra, Zakariásra és Jakabra vonatkozó feliratokat a 4. században vésték fel, tehát abban az időszakban, amikor a bizánci keresztények keresztül-kasul átkutatták a Szentföldet, hogy az Újszövetségre vonatkozó "tárgyi bizonyítékokat" találjanak. Ugyan létezett olyan bizánci hagyomány, miszerint mindhárom bibliai személyt egyszerre temették el, egyelőre nem volt rá bizonyíték, hogy valóban egy helyre helyezték volna a holttestüket. A francia kutató ugyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy a valódi Simeont itt temették el, az építmény ugyanis azon nagyszámú síremlék egyike, amelyekbe az 1. századi arisztokrácia temetkezett.

A Simeon-felirat hat sorában a betűk különböző méretűek, kissé girbegurbák, és nem túl mélyen vannak bevésve. "Egyértelmű, hogy hozzá nem értő kezek munkája" – állítja róla Shimon Gibson, az Albright Institute of Archaeology kutatója, aki jelen volt, amikor Puech és Zias elkészítették a pacskolatot, bár nem áll velük közvetlen munkakapcsolatban. Jim Strange, a Dél-Floridai Egyetem professzora szerint a vésnök "olyan ember volt, aki tudott görögül és ismerte Lukácsot, de nem értett a kőművesmunkához". A kőbe vésett mondat gyakorlatilag azonos a Lukács 2:25-tel, mégpedig annak a Codex Sinaiticusban olvasható változatával, amely szintén a
4. században keletkezett. "[A felirat] tanúsítja, hogy az Ó- és Újszövetség különböző szövegváltozatai voltak ekkor forgalomban" – jegyezte meg Joe Zias, aki a múlt héten ismertette felfedezését
az American Schools of Oriental Research éves atlantai konferenciáján.

"Ez az első alkalom, hogy egy újszövetségi verset találnak egy ókori szent helyre vésve Izraelben" – nyilatkozta Emile Puech, az írás megfejtője. Strange kifejtette azon véleményét, miszerint a régiek szemlátomást úgy hitték, hogy az Írás kőbe vésése lealacsonyítja a szent szövegeket. A bibliai igeversek kőbe vésése csupán az
i. sz. 1000 körül terjedt el Európában – állította a tudós. Mindkettejüknek csak részben van igaza. A bizánci korban már elterjedt az újszövetségi igék mozaikpadlókon, valamint a bejárati ajtók feletti szemöldökköveken való feltüntetése, ráadásul nemcsak templomokban, hanem profán célú épületekben is. (Pál Rómaiakhoz írt levelének egyik versét a caesareai vámház mozaikjain fedezték fel.) Az igaz, hogy a zsidó zsinagógákban messzemenőkig óvakodtak az igék feliratos formában történő közzétételétől, de azért erre is akadnak példák. Ennek oka részben a szamaritán zsinagógáktól való elkülönülés vágya lehetett, akik viszont minden lehető helyen idézték saját Bibliájukat.

Az utóbbi több mint fél évszázadban számos újszövetségi szereplővel kapcsolatban kerültek elő tárgyi emlékek, amelyek egy része abszolút hitelesnek, más része idővel hamisítványnak bizonyult. Az előbbiek közé tartozik a kürénéi Simon (aki Márk evangéliuma szerint Jézus keresztjét vitte) 1941-ben felfedezett sírládikája; Pontius Pilatus 1962-ben Caesareában előkerült építési felirata; valamint Kajafás 1990-ben Jeruzsálem mellett felbukkant családi sírboltja. A rejtélyes körülmények között 2002-ben előkerült "Jákób, József fia, Jézus testvére" feliratú sírládikáról mára kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy ügyes hamisítványról van szó.

A most megtalált síremlékkel kapcsolatban egyelőre semmi ilyesfajta gyanú nem merült fel, bár az sem kizárt, hogy a bizánci hagyománynak nincs valóságos történeti alapja.

(a szerző történész)