Ezt megelőzően azonban már Pál apostol is rendkívül határozottan intette leghűségesebb tanítványát, Timótheust, hogy óvakodjon azoktól a szakadár tanítóktól, és még inkább eretnek tanításaiktól, akik hangzatos beszédekkel olyan színben tüntetik fel magukat, mintha valamilyen titkos tudás, ismeret (gnószisz) birtokában lennének, holott valójában nem tudnak semmit, és ennélfogva a beszédük álszent és üres. Ezen túl pedig ellentmondások után kutatnak a szentírás szövegeiben, és különféle ellenvetéseket fogalmaznak meg a bibliai kinyilatkoztatással szemben, melyek által egyúttal saját tanaikat igyekeznek igazolni: "Óh,
Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva, elfordulván a szentségtelen, üres beszédektől és a hamis nev? ismeretnek ellenvetéseitől, amellyel némelyek kevélykedvén a hit mellől eltévelyedtek." Ezek a tanítók tehát a hit valósága helyett a tudásra, a természetfeletti eredetű, csak a kiválasztottak számára elérhető titkos, misztikus tudásra helyezik a hangsúlyt, de ezáltal el is szakadnak az ó- és újszövetségi kinyilatkoztatásba vetett hittől, a keresztény élet egyik legfőbb építőkövétől. Ezzel szemben Pál arra buzdítja Timótheust, hogy őrizze meg a rábízott szellemi örökséget.
Fenyegető előjelek
Pál tehát már a Krisztus utáni első század hatvanas éveiben figyelmeztet a mai néven gnoszticizmusként ismert vallási-szellemi áramlat terjedésére, sőt már a negyvenes-ötvenes években keletkezett Galáciaiakhoz és Kolosszeiekhez írt leveleiben, valamint a Korinthosziakhoz írt első levelében is egyértelm? a gnosztikus világszemlélet elleni érvelés. János apostol első század végén keletkezett evangéliumában és leveleiben még erőteljesebben érzékelhető az úgynevezett antignosztikus él. Ezen írásokban a szerző kertelés nélkül az Antikrisztus szellemének nevezi azt a spirituális erőt, amely a gnózis mögött áll, és amely a történelem végének apokaliptikus időszakában addig soha nem látott mértékben fogja alakítani a világ berendezkedését. Fő célja János szerint a Szentírásban kinyilatkoztatott igazság meghamisítása, a názáreti Jézus Krisztus által az egyházra rábízott igének és Szellemnek hamisítványokra történő felcserélése, és végső soron a Krisztus, a Messiás helyére egy hamis Messiás, egy hamis Krisztus beállítása.
Úgy tűnik azonban, hogy az első század vége felé, János apostol elköltözésének időszakában a gnózis még inkább elszigetelt jelenség volt, és semmiképpen nem jelentett tömeges problémát a kor egyháza számára. Ehhez minden
bizonnyal az is hozzájárult, hogy az apostolok és a tanítványok első nemzedéke még nem költözött el a földi életből, és az apostolok karizmatikus tekintélye vissza tudta szorítani a gnosztikus tendenciákat. A fent említett apostoli levelekből úgy tűnik, hogy a kor gnosztikusai többnyire az egyházban kezdik pályafutásukat, mint bármely más keresztény, azonban egy ponton meghasonlanak hitükben, elszakadnak az igében kinyilatkoztatott igazságtól, és egyre inkább úgy érzik, hogy "feltalálták a spanyolviaszt". Más szóval saját tanrendszert, komplett mitológiát, teremtéstörténetet, megváltástant, ember- és angyaltant hoznak létre, amihez tekintélyi alapul továbbra is a Szentírást, illetve annak bizonyos részeit kívánják felhasználni. Írásértelmezési elveik gátlástalanul önkényesek, a Szentírás belső értelmezési szabályaira fittyet hányva saját kitalált elméleteiket kívánják a kiragadott részekkel igazolni.
2003. 11. 07. (VII/45)
