Cezare Orsenigo érsek, a XII. Pius által Berlinbe küldött pápai nuncius Adolf Hitlernél. Kétértelm? szembenállás
John LaFarge amerikai jezsuita atya 1938-ban éppen Budapestre érkezett az Eucharisztikus Világkongresszusra, amikor üzenetet kapott a Vatikánból, hogy a pápa Rómába hívatja egy sürgős, személyes találkozóra. A pápa azért kérette magához az amerikai szerzetest, mert olvasta egy könyvét a feketékkel szemben elkövetett faji igazságtalanságokról, és LaFarge műve olyan hatást gyakorolt rá, hogy elhatározta: őt bízza meg a náci fajelméletet és antiszemitizmust elítélő enciklika megszövegezésével. Az amerikai ABC televíziós csatornán sugárzott XI. Pius pápa titkos enciklikája cím? műsorban Michael Marrus torontói történészprofesszor elmondta: a katolikus egyházfő szabad kezet adott LaFarge-nak a szöveg megfogalmazásához, és arra kérte őt, hogy "úgy írja meg a szöveget, mintha pápa lenne".
Marrus professzor – aki tagja volt annak a hattagú, zsidókból és keresztényekből álló bizottságnak, amely 1999-ben a Szentszéknek a holokauszttal kapcsolatos szerepét vizsgálta – úgy véli, hogy XI. Pius az élete utolsó éveiben határozottan szembefordult a nácizmussal és a fasizmussal. Az a pápa, aki korábban többek között Mussolinivel és Hitlerrel kötött konkordátumot, a harmincas évek második felében felismerte, hogy az európai diktátorok közvetlenebb és súlyosabb veszélyt jelentenek, mint a korábban fő ellenségnek tartott szovjet kommunizmus.
Amikor 1938 májusában Adolf Hitler Rómába látogatott, hogy meglátogassa Mussolinit, a pápa széles kíséretével együtt tüntetőleg elutazott a városból, hogy ne kelljen találkoznia a náci vezérrel. XI. Pius 1937-ben tette közzé a Mit brennender Sorge (Mély aggodalommal) cím? enciklikáját, amelyben a nácizmust a kereszténységgel össze nem egyeztethető eszmeként bélyegezte meg. Hitlerék dühöngtek, amikor kiderült, hogy a pápai üzenetet Németország valamennyi katolikus templomában felolvasták. A pápák történetéről szóló nagysiker? könyvében Eamon Duffy cambridge-i
professzor leírja, amint belga zarándokok egy csoportja előtt 1938. szeptember 6-án XI. Pius kijelentette: a keresztények számára az antiszemitizmus elfogadhatatlan. "Szellemünkben mindnyájan szemiták vagyunk" – tette hozzá, könnyekkel a szemében. A római kúriában nem mindenki osztotta ezt a nézetet, és a pápának ezeket a szavait nem közölte a hivatalos vatikáni lap a L\'Osservatore Romano sem, amely ekkor Pacelli államtitkár irányítása alatt állt.
A pápa azonban, mivel látta, hogy Európa megállíthatatlanul sodródik a háború felé, ennél tovább akart menni. 1938 nyarán az amerikai jezsuita szerzetessel folytatott, már említett találkozón megbízást adott egy új, az eddigieknél erőteljesebb szöveg? enciklika kidolgozására. LaFarge két másik pappal együtt Párizsban munkához látott, és néhány hónap alatt elkészültek a közel százoldalas szöveggel, amely címét a hagyományoknak megfelelően az első szavakról kapta: Humani Generis Unitas – Az emberi faj egységéről.
A katolikus szerzők 1938 késő őszén juttatták el a dokumentumot a Vatikánba, ahol azonban hónapokba telt, míg XI. Pius asztalára került a tervezett enciklika szövege. Időközben a pápa betegsége olyan súlyosra fordult, hogy orvosai feladták a reményt. "Csak néhány napot adjatok még nekem" – könyörgött a beszámolók szerint a pápa az őt kezelő doktoroknak, azonban hiába: XI. Pius 1939. február 10-én, a Humani Generis Unitas enciklika kihirdetése előtt egy nappal elhunyt. Mussolini nem is rejtette véka alá örömét a pápa halálhíre hallatán: "Végre megszabadultunk ettől a makacs öregembertől" – jelentette ki. XI. Pius utóda az az Eugenio Pacelli bíboros, vatikáni államtitkár lett, aki korábban berlini nunciusként személyesen tárgyalt Adolf Hitlerrel az 1933-as birodalmi konkordátum előkészítéséről, és aki a pápa nevében kézjegyével látta el a náci rezsim első külpolitikai sikereként ünnepelt dokumentumot.
XII. Pius aláírása. A náciellenes enciklikára nem került rá
2003. 12. 12. (VII/50)
