Készül a napnyugta utáni édesség a pakisztáni fővárosban. Ellentmondások ünnepe Fotó: Reuters
Az iszlám hagyományai szerint a próféta ramadán havában (amely a Hidzsra szerint a kilencedik hónap) felvonult Híra hegyére elmélkedni és böjtölni, és ekkor kapta meg Gavriel angyaltól a kinyilatkoztatást, azaz a Koránt. Ezért a hívők a ramadán alatt arra törekszenek, hogy elmondják az egész Koránt, amiért ilyenkor nagyobb jutalom is jár, mint az év többi részében.
Az ünnep időpontja évről évre változik a Hold mozgásának megfelelően, mivel az iszlám naptári rendszer is a holdnaptáron alapul. Ennek a naptári rendszernek a következménye az is, hogy a ramadán vagy 29, vagy 30 napos. Ez alatt az egy hónap alatt a muzulmánok Mohamedre emlékezve napkeltétől napnyugtáig böjtölnek, és ez a böjt egyike a vallás öt alappillérének (ezek a napi ötszöri ima, a hit megvallása, jótékonykodás, böjt és az egyszer mindenki számára kötelező mekkai zarándoklat, a hadzs).
A napkelte és napnyugta között tartó böjtbe beletartozik az evés, ivás, dohányzás, szexuális élet tilalma, és a szigorú szabályok alól csak az utazók, a betegek kivételek – de valamikor nekik is be kell pótolniuk az év során a böjtöt. A böjt célja – amellett, hogy Mohamedre és a kinyilatkoztatásra emlékeztessen – az, hogy erősítse a hitet, és hogy a hívő bebizonyítsa, hogy képes legyőzni testi vágyát, és átérezni a nélkülözés terheit. Ezért szokás ilyenkor élelmet adni a szegényeknek.
Ramadánkor tehát a kinyilatkoztatást ünneplik, amit az iszlám hagyományai szerint Mohamed ugyanúgy egy hegyen kapott meg, mint Mózes. A szóhasználat
annak meghatározására, hogy mettől meddig tart a böjt, talmudi hatásra utal. A Korán szerint akkor kezdődik, amikor a "egy fehér fonalat meg lehet különböztetni egy fekete fonaltól". A babilóniai Talmud a Sema imádkozásának idejét hasonló kifejezésekkel határozza meg, azzal a különbséggel, hogy kék és fehér vagy kék és zöld fonalakat említ. Maga a zsidó naptár is a holdat követi. A böjtnek is vannak megfelelői a keresztény és a zsidó vallásban – a keresztények például húsvét előtt tartanak böjtöt, a zsidók jóm kippurkor.
A muzulmánok nem fogadják el, hogy ezek a párhuzamok zsidó vagy keresztény hatást képviselnének, szerintük a hasonlóságok oka, hogy miután a két idősebb vallás is megkapta a kinyilatkoztatást, számos elemét meghamisította, de néhány törvényt és szokást megőrzött belőle.
Azonban a ramadánnak (vagy helyesebben a ramadáni böjtnek) van két olyan momentuma, ami mind a kereszténységtől, mind a judaizmustól idegen. Az egyik az aszketikus nappali böjtöt követő alkonyat utáni lakomázás. Természetes, hogy egy hetekig tartó, megszakítás nélküli böjtöt az emberi szervezet nem képes kibírni, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a ramadán júliusra éppúgy eshet, mint decemberre, és tekintettel a közel-keleti és az afrikai éghajlatra, a nagy melegre, szükség van az éjszakai étkezésekre.
A ramadán-ipar
2004. 10. 22. (VIII/43)
