Az atlantai tömeggyilkos és túsza, aki megszelídítette őt Fotó: Reuters
Atlanta lakóit egy lövöldöző ámokfutó tartotta rettegésben közel 26 órán át. A férfi, akit nemi erőszak vádjával tartottak fogva néhány hónapja, ügye újratárgyalásának napján, miután bilincsét levették róla a bíróság épületében, leteperte kísérőjét, elvette annak fegyverét, majd civil ruhát öltve átsétált az épület régi szárnyába, ahol lelőtte az ügyét tárgyaló bírót, a bírósági írnokot, és kifelé menet lelőtte a seriff helyettesét is. Menekülése során még egy emberrel végzett, majd végül egy fiatal nő lakásába hatolt be, ahol azonban ámokfutása váratlan fordulatot vett.
A 26 éves Ashley Smith két napja költözött be új lakásába, és jóformán még be sem rendezkedett. Hajnali 2 óra 30-kor leugrott vásárolni valamit, ám amikor visszaért otthonához, egy ismeretlen furgont látott a szomszédos parkolóhelyen, amelynek ajtaja épp akkor csapódott be, amikor ő kiszállt az autójából. Bár sietve indult befelé, oldalában hamarosan ott érezte egy revolver csövét, és lakásába így már nem egyedül lépett be. Rövid időn belül felismerte támadójában az akkor már órák óta intenzív körözés alatt álló Brian Nicholst. A férfi először ragasztószalaggal, függönnyel és használaton kívüli elektromos vezetékekkel megkötözte a hölgyet, és figyelmeztette: "Ha azt teszi, amit mondok, nem fogom bántani."
Smith azonban rövid időn belül elkezdett beszélgetni a férfival: "Megpróbáltam elnyerni a bizalmát." A hölgy elmesélte Nicholsnak, hogy négy évvel ezelőtt a férje, akit késsel leszúrtak, az ő karjaiban halt meg. Ha most őt is megölik – fejtegette Smith –, akkor 5 éves kislánya, aki épp a nagynéninél volt, árva marad. Nichols végül kioldozta a hölgyet, aki családi fotókat kezdett el mutogatni neki, majd rátértek a hit kérdésére is. Nichols megengedte, hogy a hölgy felolvasson neki, így Smith elővette a Bibliát, és Rick Warren pásztor The Purpose-Driven Life (A céltudatos élet) cím? népszerű könyvét, amelyből Nichols kérésére kétszer is fel kellett olvasnia azt a bekezdést, ami azzal foglalkozott, hogy "Mi az életed célja? Milyen talentumaid vannak?" Amikor a hölgy megkérdezte Nicholstól, miért követte el a gyilkosságokat, azt felelte, azért, mert ő "katona".
Smith elmondása szerint a férfi "azt állította, hogy én egy angyal vagyok, akit Isten küldött, és hogy testvérek vagyunk Krisztusban. Azt mondta, mivel ő most nagyon elveszett, Isten vezette őt hozzám, hogy figyelmeztessem: sok embernek ártott már így is, és tudassam vele, hogyan érez egy olyan személynek a családja, aki gyilkosság áldozata lett, hiszen én magam is átmentem már ezen." Nichols azt mondta, olyan helyre van szüksége, ahol lepihenhet, tévézhet, igazi ételeket ehet. "Megkérdezte, szerintem mit kéne tennie. Azt mondtam: adja fel magát. Mondtam, ha ezt nem teszi meg, az még több ember életébe kerülhet, sőt őt magát is megölhetik. Őszintén szólva, amikor ránéztem, láttam, hogy nem akarja tovább folytatni az ámokfutást." Nichols kezdett hajlani arra, hogy feladja magát, de még pár nap haladékot kért.
Smith még segített Nicholsnak elrejteni a lopott furgont, majd reggelire palacsintát sütött neki, és megnézték együtt a híreket a tévében. A hölgy ekkor Nicholsnak szegezte a kérdést: "Hisz Ön a csodákban? Ha nem, akkor itt az ideje. Nem véletlen, hogy pont az én lakásomba tört be. Nos, az Ön csodája lehet, hogy az lesz, hogy fel kell adnia magát, és a börtönben kell majd hirdetnie az igét." Smith ezek után addig kérlelte Nicholst, hogy engedje el meglátogatni a kislányát, hogy a férfi végül beleegyezett, sőt megkérdezte: "Amíg távol lesz, nem tudok valamiben segíteni? Esetleg feltegyem a függönyöket?" Smith távozása után azonnal riasztotta a rendőrséget, amely perceken belül körülvette a házat. Nichols ellenállás nélkül megadta magát. A környékbeli lakók hangos éljenzéssel és tapssal adtak hangot megkönnyebbülésüknek, amikor a rabszállító autó kigördült vele a kerületből.
Befejezésképpen az érintettek többféle tanulságot is levontak az ügyből. Smith
annyit mondott: "Végig az Istenbe vetett hitemre támaszkodtam, aki már olyan sok nehézségen átsegített, bíztam benne, hogy ezt most is megteszi." A rendőrség pedig így méltatta a bátor hölgyet: "Nagyon higgadtan, megfontoltan viselkedett. Nem nagyon találkozunk ilyen esetekkel a munkánk során. A lehető legjobban alakultak az események. (
) A legrosszabbra számítottunk, de a lehető legjobb történt." Az eset azonban komoly aggodalomra is okot ad: miért engedték, hogy a kisportolt, izmos Nicholst egy törékeny rendőrnő – egy 51 éves nagymama – egyedül kísérje a bírósági épületbe, és mit csinált az a két őr, akinek az lett volna a feladata, hogy a biztonsági kamerákat figyelje? Az egyik kamera ugyanis még felvette, amint az erőteljes férfi leteperi a szerencsétlen asszonyt, akit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. Nicholsnak mindenesetre most lesz ideje, hogy átgondolja, mi is az élete célja, mert a börtönből egyhamar nem fog szabadulni.
2005. 03. 18. (IX/11)
