Vasárnap Jeruzsálem Óvárosában hatalmas rendőri készültség várta azt a néhány tucat izraeli tüntetőt, akik rohammal akarták elfoglalni a Templom-hegyet. Bármily furcsa, de a nem mindennapi demonstráció célja belpolitikai jelleg?: így akarták felhívni a figyelmet a Gázából erőszakkal kitelepítettek tarthatatlan helyzetére. Félő azonban, hogy a Gus Katif-i telepesek és szimpatizánsaik szelet vetnek és vihart aratnak: a Templom-hegyet jelenleg uraló iszlám szervezet máris több ezer arabot mozgósított a Harám as-Sarífra (Nemes Szentély: a hegy arab elnevezése),
a terrorszervezetek pedig újabb robbantásokkal és általános felkeléssel fenyegetőznek.
Zsidó fiatalok az al-Aksza mecset bejáratánál imádkoznak. Továbblépnének
David Haivri a vezetője annak az eddig jószerével ismeretlen, "Revava" névre hallgató szervezetnek, amely vasárnapra több ezer tüntetőt remélt mozgósítani a zsidó vallás legszentebb helyének tartott Templom-hegy elfoglalására. Az akció helyszínén alig ötvenen jelentek meg, ezek közül a rendőrség harmincat azon nyomban őrizetbe is vett. "Ez a Közel-Kelet legérzékenyebb helye – nyilatkozta Gideon Ezra, az Izrael belbiztonságáért felelős miniszter a helyszín közelében, a Siratófalnál –, így mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy megelőzzük a provokációkat." Ilan Franco, Jeruzsálem rendőrfőnöke már napokkal ezelőtt tárgyalt a mecseteket felügyelő muszlim vallási szervezet, a Waqf vezetőivel arról, hogy az izraeli szervek mindent megtesznek a Templom-hegyre történő tömeges zsidó zarándoklat megelőzésére. Ennek ellenére az Óvárosban kisebb zavargások voltak, melynek során palesztin fiatalok kővel dobálták a barikádok mögött álló izraeli rendőröket, hármójuknak könnyebb sérülést okozva. Vasárnap reggel a kordon ellenére sikerült feljutnia a Mecsetek Terére Hasszán Juszef sejknek, a Hamasz ciszjordániai vezetőjének, ahonnan az al-Dzsazíra televízión keresztül egyenes adásban hívta fel az arab világot, hogy védjék meg az iszlám szent helyeit a zsidóktól. Csakhogy az iszlám harmadik legszentebb helyének tartott Harám as-Sarífra a zsidók a Biblia és saját történelmi múltjuk alapján is igényt tartanak. Ahogy azt egy chicagói jesivatanuló, Yosef Rabin fogalmazta a demonstráción: "Mi nem akarunk provokációt, mi csak a judaizmus legszentebb helyén akarunk imádkozni."
Miközben a római csapatok ostromolták Jeruzsálemet, a "helyszínről tudósító" Josephus Flavius szerint Titus a következő beszédet intézte a zsidó felkelőkhöz: "Istentelen gazfickók, vajon nem ti húztatok-e korlátot a szentély körül? Vajon nem ti állítottátok-e fel benne azokat az oszlopokat, amelyeken görög és latin nyelven ott a vésett felírás, hogy senkinek sem szabad belépnie? És vajon nem mi engedtük-e meg nektek, hogy halállal büntessétek azt, aki megszegi a tilalmat, még akkor is, ha római?" És valóban: a Második Templom korának zsidó irodalmában rendszeresen feltűnik az "elválasztó korlát", amely a nem zsidók számára megtiltotta a Szentélybe történő belépést. Josephus Flavius erről a következőket írja: "Ha az ember áthaladt a Templom udvarán, három könyök magas, művésziesen kidolgozott kőkorláthoz érkezett, amely a második templomudvart övezte. Ezen egyenlő távolságban oszlopok sorakoztak, amelyek részben görög, részben latin nyelven a szentség törvényét hirdették, vagyis hogy idegennek tilos a szentélybe lépnie."
A "szentség törvényére" a Misna Kelim traktátusa is utal, amely a szentség fokozatait veszi számba kívülről befelé haladó sorrendben. Eszerint Izrael földjénél szentebb Jeruzsálem, Jeruzsálemnél szentebb a Templom-hegy, a Templom-hegynél szentebb a Templomkörzet, "mert sem bálványimádó, sem halott érintése miatt tisztátalan nem léphet be oda". A bálványimádó ez esetben nem zsidót jelent. Ennek a tiltásnak és a kapcsolódó szankció betartásának szigorúságát egy ízben Pál apostolnak is volt alkalma megtapasztalni, mikor a Jeruzsálemben összegyűlt kis-ázsiai zsidók azzal vádolták, hogy "görögöket is hozott be a Templomba, és megfertőztette ezt a szent helyet". A vádból természetesen egy szó sem volt igaz, de ha a római helyőrség parancsnoka nem figyel fel a kavarodásra, és nem lép közbe katonáival, Pált minden bizonnyal megkövezték volna (lásd Apostolok cselekedetei 21:27–29). Pál leveleiben is utal a templomi elválasztó korlátra, amikor Jézus Krisztusról kijelenti, hogy "Ő a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat" (Efeszosziakhoz írt levél 2:14). Zsidók és nem zsidók tehát egyaránt részesedhetnek Isten dicsőségéből és áldásaiból.
Szerencsés véletlennek köszönhetően előbb 1872-ben, majd 1936-ban került elő Jeruzsálemben a görög nyelv? templomi figyelmeztető táblák két példánya, az egyik teljesen ép, a másik töredékes állapotban. A tábla teljes szövege szó szerinti fordításban így hangzik: "Senki idegen nem léphet a Szentély körüli udvaron és falon belülre. Akit tetten érnek, csak magának köszönheti az érte járó halált."
A Szentély körüli udvar a Templomtér többi részéhez képest magasabban helyezkedett el, ezt az elkülönített területet görögül trüfaktosznak, héberül szóregnek nevezték. Ennek bejáratainál görög és latin nyelv? feliratok figyelmeztettek arra, hogy idegenek csak halálbüntetés terhe alatt léphetnek beljebb. A betűket a jobb láthatóság kedvéért vörös színnel is kifestették.
Elias Bickerman kitűnő elemzése szerint a nem zsidó származásúak (a felirat szövegében: allogenész) kitiltását az indokolta, hogy Izrael mint nemzet volt az Úrnak szentelve: "És lesztek ti nékem papok birodalma, és szent nép" (Mózes második könyve 19:6), akik ha betartották a Törvény parancsait, beléphettek Isten szent jelenlétébe. De vajon megsértődhettek-e ezen a tiltáson a pogányok? Aligha. A görögöket és rómaiakat azért sem lephette meg ez a tiltás, mivel az áldozatok bemutatásában rendszerint csak annak a városnak a polgárai vehettek részt, amelyhez a szentély tartozott, illetve az ő templomi szabályzataikban is mindenféle furcsábbnál furcsább kikötések szerepeltek. A tiltásnak igazából az a része számíthatott újdonságnak, amely a "más nemzethez tartozó"-kat rekesztette a falon kívülre. (A görögöknél az áldozat bemutatása polgárjoghoz, és nem nemzetiségi hovatartozáshoz kötődött.) Ugyancsak furcsának hathatott, hogy a törvény megszegéséért járó büntetést nem Istenre bízták, hanem a zsidó törvényhatóságra, amely pallosjoggal rendelkezett. Ennek megértéséhez azonban tudnunk kell, hogy az ókorban a szentségsértés (sacrilegium) valamennyi kultúrában főbenjáró bűnnek minősült, ugyanis az istenség megsértése az egész közösségre vonhatta annak haragját. Nem is egy olyan esetről tudunk a görög történelemből is, amikor például egy misztériumvallás titkainak felfedéséért azonnal meglincseltek valakit. Ebben a törvényben még a jogrendszerükre büszke rómaiak sem találtak kivetnivalót.
2005. 04. 15. (IX/15)
